Alig indult el az újév, s vele a
2017-es mozis szezon, már most biztosak vagyunk abban, hogy láttuk az idei esztendő
egyik legjobb filmjét!
Az eddig négy animációs
rövidfilmet jegyző, 2001-ben az Apa és
lánya c. alkotásért Oscar-díjjal
kitüntetett holland Michael Dudok de Wit
a legendás, kultikus, japán Studio Ghibli
segítségével készítette el első egész estés animációs moziját, A vörös teknőst.
És hát a japán – európai fúzió
felettébb gyümölcsözőnek bizonyul, hisz nem elég, hogy a La tortue rouge már most a legnívósabb filmdíjak tömkelegével
büszkélkedhet (Cannes – Un Certain Regard
– Special Jury Prize; Athens International Filmfestival – Best film etc.),
minden szempontból maga a tökély!
Nem akarunk túlzásokba esni, de
az igazság az, hogy ilyen gyönyörűséges, letisztult, csodás animációs filmet
még sosem láttunk!
De Wit mozijában egy árva szó nem hangzik el – csupán nyögések,
sóhajok hagyják el a szereplők száját -, mégsem igényeljük egy pillanatig sem a
dialógusokat, a szóbeli megnyilatkozásokat - még a narrációt sem! A tehetséges
holland direktor végletekig lecsupaszított, csodaszép képekkel
mesél!
Egyszer szanaszét izguljuk
magunkat (a főhős beszorul a két szikla közé, majd a tenger alatt lévő szűk
járaton menekül – no, itt aztán tényleg megállt bennünk az ütő, szó szerint fojtogató a
jelenet), máskor „szimplán csak” elveszünk, belefeledkezünk a gyönyörűen
megjelenített kontextusban.
S ha már kontextus: páratlan trüváj, hogy egy idő után már mi nézők is egészen jól
kiismerjük magunkat a kis lakatlan sziget mikrovilágában. Tudjuk, hogy merre találjuk
az édesvíz lelőhelyet, az imént említett életveszélyes sziklát – amelynek aztán
hősünk porontya is a rabságába esik -, a partot, a homokpadot, vagy épp az
élelmet adó erdőt.
Borzasztó nagy meló van ebben a
moziban! A Ghibli 2006-ban kereste
meg de Wit-et, hogy dolgozzanak
együtt egy szerzői filmen. A holland művész szabad kezet kapott, s a film
koncepcióját – vagyis a magányos (?) hajótörött robinzonádját – egy tengerparti
nyaralása után, annak ihletésére kezdte el kidolgozni.
A legzseniálisabb A vörös teknősben az, hogy minden bizonnyal
mindenkit másképp, más módon fog megérinteni, s mindenkinek mást és mást mond
majd. Az viszont biztos, hogy senki nem fog tudni rezignáltan elmenni mellette;
anélkül, hogy - így, vagy úgy, de - ne érezné a film csodálatos, Isteni, magasztos rezonanciáját.
Mert iszonyú jó és
kellemes elmerülni nyakig A vörös teknős
kristálytiszta, pompázatos metaforáiban!
A Ghibli óriásit húzott azzal, hogy Hayao Miyazaki (a stúdió egykori vezetője) nyugdíjba vonulása után
új utakat keresve Európa irányába (is) nyitott.
Michael Dudok de Wit tökéletes választás volt, hisz egy egészen páratlan
érzékenységgel bíró alkotó, akitől – bár ízig-vérig európai - nem áll távol a
japán mentalitás; az alapos, precíz, rendkívül szenzitív és emocionálisan
roppant mód gazdag, távol-keleti művészi magatartás/megnyilatkozás!
A vörös teknős szédületes hangulata magával ránt, beszippant! S
ebben a rendkívüli sorstörténetben a hajótörött robinzonádján túl
tulajdonképpen benne van maga az egész élet, mindenestül, á-tól cettig:
születés, a világra való rácsodálkozás, a mindennapok kínja és keserve,
boldogság, szerelem, ragaszkodás, elengedés - és halál! S mindez nincs
túlgondolva, "túlrajzolva", az élet ugyanis valóban ennyire pőre és dísztelen!
Valódi érzelmi hullámvasút a
film; katartikus, miként valami újkori ősrobbanás, s nagyon, de nagyon
elgondolkodtató! Napokig veled marad!
Igazán örvendetes és szenzációs,
hogy annyi magyar nevet olvashatunk a stáblistán, hisz a Kecskemétfilm Kft. grafikusai és animátorai közül rendkívül sokan
dolgoztak A vörös teknős színvilágán, festményszerű, csodálatos képein.
És akkor a fantasztikus, szinte
földöntúli zenét, vagyis Laurent Perez
Del Mar munkáját még nem is említettük!
Maga a tökély, a nagybetűs
szépség! Régóta kerestük, most megtaláltuk! Hálásan köszönjük, Mr. de Wit!
100%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése