2009 január 15-én az egykori
vadászpilóta, az 57 éves Chesley B. „Sully”
Sullenberger, a US Airways
1549-es járatának kapitánya elképesztő, szinte csodába illő „légi mutatványt”
hajtott végre az általa irányított Airbus-szal.
A gép a New York-i LaGuardia repülőtérről
indult - Charlotte-ba tartott -, rögtön a felszállás után azonban egy egészen furcsa, szokatlan „légibaleset”
következett be: egy csapat kanadai lúd került az utasszállító röppályájának útjába,
s a madarak belerepültek a gép mindkét hajtóművébe, melynek következtében az Airbus zuhanni kezdett, s Sully-nak kényszerleszállást kellett
végrehajtania.
A kapitány és első tisztje, a 49
éves Jeffrey B. Skiles a meghibásodás
után 35 másodperccel úgy döntöttek, hogy kétséges lenne a sértetlen visszatérés
a LaGuardia-ra, s a tőlük 11 km-re fekvő
Teterboro reptere sem lenne megfelelő választás – mert hogy túl alacsonyan repülnek - ezért jobb híján a Manhattan-t átszelő Hudson folyón tették le a gépet. Az eset csoda számba ment, hisz az
1549-es járat mind a 155 utasa épségben, szinte karcolás nélkül élte túl a
szerencsétlenséget!
A US Airways vizsgálóbizottsága azonban az esetet követően kétségbe
vonta Sully és első tisztje hajmeresztő
manőverét, s a mindenre kiterjedő alapos vizsgálat megkérdőjelezte
a két férfi döntésének és kockázatvállalásának helyességét.
Hálás filmes téma, s Sully figurája nem is kerülhetett volna
megfelelőbb kezekbe ennél! Tom Hanks
ugyanis most is – mint mindig – tökéletes és rendkívül precíz, Clint Eastwood rendezése pedig szintén
tűpontos és sallangmentes.
A direktor több szemszögből vizsgálja
Sully és Jeffrey Skiles kritikus bő 200 másodpercét, ami remek döntés,
ráadásul Eastwood mértéktartása ezúttal is
egészen figyelemreméltó! Úgy mondja el ezt az egyébként igen felemelő és drámai
történetet, hogy szinte egy percig sem ragadtatja magát érzelgősködésre. No
persze a ziccert nem hagyja ki, van egy „icipici kis” 9/11-es áthallás azért. Erre magával értetődő módon rá is erősít az
alacsonyan szálló, felhőkarcolók között manőverező Airbus látványa, s az arra rácsodálkozó szemtanúk kétségbeesett
tekintete - de hát mit van mit tenni, így történt, így „esett” - még szerencse,
hogy Sullenberger úr szíve és esze a
helyén volt!
A különböző perspektívákat
illetően ugyan nem igen érezni a koncepciót; a film apró kis
fejezetei azonban remekül illeszkednek egymásba, s a sztori íve is szépen rajzolódik ki
az idősíkok között történő ugrabugrának köszönhetően.
A Sully: Csoda a Hudson folyón legerősebb néhány perce az, amikor a
gondterhelt kapitány a sikeres landolás után kétségbeesetten járja végig a süllyedő
gép folyosóját, ott rekedt utas(ok) után kutatva. S még azután is nyomja a
vállát a felelősség terhe, miután személyesen bizonyosodik meg róla, hogy már
mindenki elhagyta a repülőt. Csak akkor nyugszik meg igazán, amikor megkapja a
hivatalos jelentést: mind a 155 ember, aki a gépen tartózkodott, biztonságban
van.
Ez a jelenetsor a film lelke! Eastwood lazán parádézik: egészen magával
ragadó módon csípi el/ragadja meg az események, vagyis a „majdnem-tragédia”
drámaiságát!
Ahogy a cím is mondja, a Sully egy „csoda” története. És hát a „hétköznapi”
csoda is csoda - de még mennyire az! „Hétköznapi
csoda-történetnek” pedig Clint
Eastwood legújabb rendezése egészen kiváló!
75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése