Hányszor szembesültünk már a vásznon
a Holocaust borzalmaival? Hányszor,
hányféleképpen, hány különböző nézőpontból/perspektívából láttuk már filmen a
lágerek rettenetes iszonyatát?
És vajon hány mozgókép szól a
háború és a nácizmus lecsengésének rémségéről? Mert míg a szovjet katonák a
dicső felszabadítók hálás szerepében tetszelegtek, sok esetben épp olyan
brutális, hatalmaskodó erőszaktevők voltak, mint fasiszta „kollégáik”.
A lengyel-francia koprodukcióban
készült Az ártatlanok pont erről az
átmeneti időszakról mesél!
1945-t írunk. Egy lengyel apácazárda
nővéreit 5 napon keresztül tartja rettegésben egy maroknyi orosz katona. A
férfiak megerőszakolják a kolostor számos fiatal apácáját, kiknek zöme teherbe
is esik. A Jézussal frigyre lépett, szűzi életet élő nők számára mindez a
szégyent, a megaláztatást, az elkárhozást jelenti.
Sokuk a vallásosság
viszonylatában képtelen feldolgozni a történteket, míg másokban – érthető módon
- feléled a szunnyadó anyai ösztön. A rend főnökasszonya saját lelkiismeretét –
és lelkét - kockára téve/feláldozva próbálja menteni társait, de akad olyan is,
aki nem bírja a nyomást, s az öngyilkosságba menekül.
Az eset komoly morális dilemma elé
állítja a kolostor lakóit. Ezen krízis helyzet kellős közepébe csöppen bele a
francia vöröskereszt fiatal orvosnője, Mathilde,
akinek kezdeti célja csupán annyi, hogy világra segítse a születendő
gyermekeket, s a terhes apácák fiziológiai állapotát rendben tartsa. A fiatal „világi”
nő nem érti a nővérek elhivatottságát, kételyeit és lelki vívódásait, ugyanakkor
egyre jobban belebonyolódik a rend életébe, s egyre inkább érintetté válik az
ügyben.
Anne Fontaine (Coco Chanel)
rendezőnő erős, határozott, mégis légies és szinte majdnem színtelen, fakó,
monokróm képekkel teremti meg a film fojtogató atmoszféráját. Az operatőr kamerája
a zárda folyosóin suhan, majd egy hófödte, kietlen, kopár tájat látunk, fekete-fehérbe
öltözött apáca siet, cipeli, húzza-vonja a keresztjét.
A Les innocentes olyan kimért és – látszólag – szenvtelen, akár a
zárda főnöknője, s olyan emberi és érzékeny, mint Maria, az Agata Buzek (Kolibri-kód; Az érem másik oldala) által
zseniálisan életre keltett apáca, aki a vöröskeresztes Mathilde legfőbb segítőjévé és támogatójává válik a bajban.
A tél, amelyet a film ábrázol,
végeláthatatlan és a csontig hatol; ebben a gyilkos, barátságtalan jégvilágban
pedig egyedül csupán a zárda falai jelenthetnek menedéket. Az ember, s
legfőképp a nők, a háború kiszolgáltatottai, s vétlen elszenvedői! Isten
kezében vagyunk!
Az ártatlanok finom, visszafogott, esztétikus és mértéktartó mű - az
egyértelműen kemény és megdöbbentő téma dacára is.
Nem katartikus, de emlékezetes,
figyelemre érdemes történelmi lenyomat!
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése