A Whiplash letisztult, briliáns mestermű! Egy ilyen szenzációs filmművészeti
csoda után pedig joggal merül fel a kérdés, hogy az alkotó – adott esetben a
szemtelenül fiatal Damien Chazelle –
meddig képes feszíteni a húrt (?)
Egyszeri szenzációról volt szó -
a művész jókor volt, jó helyen -, vagy egy álomszerű karrier van
kibontakozóban, s Chazelle tehetsége
megkérdőjelezhetetlen, s képes megismételni a bravúrt (?)
Nos, a La La Land-et már a tesztvetítések során kirobbanó üdvrivalgás övezte,
s jó pár hónapja úgy emlegetik, mint a legesélyesebb Oscar-várományos alkotást.
Szuperlatívuszok sorát hallani a
filmről már jó ideje; a kritikusok és a nézők egyaránt a keblükre ölelték Chazelle zenés filmjét, s nagyon úgy
tűnik, hogy a hamarosan 32. életévébe lépő Damien
legújabb munkája még a Whiplash-en is
túltesz – siker és elismerés tekintetében legalábbis mindenképp -, s Chazelle egyike lesz azon kevés fiatal
rendezőknek, akik ténylegesen beteljesítik a „kaliforniai álmot”. Vannak még csodák!
És hogy van-e olyan bravúros a La La Land, mint a Whiplash? Nem! Viszont elképesztően magával ragadó, csodás,
felemelő élmény! Chazelle minden
elismerést és dicshimnuszt megérdemel! Ez így volt megírva, a fiatal
direktornak most kellett úgy istenigazából révbe érnie!
A Kaliforniai álom ugyanolyan alapos munka, mint a Whiplash, műfajából kifolyólag azonban
jóval artisztikusabb és kimódoltabb annál. A La La Land nagyon, de nagyon hollywoodi,
viszont az Álomgyár-kompatibilitás
egy picit sem zavaró az esetében!
Az ’50-es évek musical-jeit idéző retró hangulat és
formanyelv tökéletesen bepasszol a mai kontextusba, a film játékossága bámulatos – ilyet még nem láttunk, ezen a szemüvegen keresztül,
ebből a perspektívából legalábbis biztosan nem!
És ha már szóba került Hollywood: Álomgyár ide, filmipar oda, a Kaliforniai álom
mégis csak egy ízig-vérig szerzői film! Chazelle régen dédelgetett álmát valósította meg a La La Landdel. A feltörekvő színésznő és
a sikerre éhes, örök álmodozó bár zongorista sztorija már évek óta formálódott a rendező
fejében, s eme alkotói elhivatottság a projekt iránt abszolút át is üt a Kaliforniai álom képkockáin!
Egyrészt: irtózatosan precíz a
film, másrészt: nem csupán az aprólékosan és akkurátusan megkomponált
jelenetekben veszhet el a néző, hanem az irgalmatlanul erős, elragadó
atmoszférában is!
Megelevenednek a screwball comedy-k az enyhe noir-os összetevőikkel - és hát maga az MGM-korszak: Gene Kelly, illetve az egész ’40-es, ’50-es évek, tokkal vonóval!
Megelevenednek a screwball comedy-k az enyhe noir-os összetevőikkel - és hát maga az MGM-korszak: Gene Kelly, illetve az egész ’40-es, ’50-es évek, tokkal vonóval!
Emma Stone roppantul bájos, Gosling
meggyőző és szuggesztív! Justin Hurwitz
dalai - hiába a jazz-es küllem -, fogyaszthatóak és poposak, szépek
és fülbemászóak. Chazelle olykor a
giccs határán táncol – táncoltatja szereplőit -, de mindig jókor, jó ütemben
húz be egy olyat, ami visszarántja a karaktereket, s egyúttal a nézőt is a
realitás talajára.
Persze a Kaliforniai álom egy klasszikus mese (klasszikus szerelmi történet),
s ennek megfelelően nem is a cselekményvezetés miatt igazán mesteri, hanem az ízes
alkotóelemek, a történetmesélés elegáns modora, a szenzációs zenék és az
ötletes dramaturgiai „húzások” okán.
Chazelle rendkívül kreatív! Továbbá képes arra, amire csak nagyon
kevesen: megteremteni a kölcsönhatást a film és nézője között – s mindezt
szinte észrevétlenül, stikában teszi!
A finálé pedig megdöbbentő, felkavaró
és szimplán gyönyörűséges! Vélhetően ezt a lezárást sem vállalta volna be
akárki!
A Kaliforniai álom tényleg egy csoda! Amerika, illetőleg Hollywood
csillámporos varázsa – de akkor is csoda! Pompázatos és színes, esetenként
túlcsorduló, mégis hatásos és elbűvölő!
Nagybetűs „mozi”!
90%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése