2017. január 26., csütörtök

Mélytengeri pokol - Deepwater Horizon


Emlékszem, hogy 2010-ben mekkora port kavart az ügy; másról sem lehetett hallani, csak az óceánba (Mexikói-öböl) ömlő olajról, és magáról a katasztrófáról, amely összesen 11 ember életét követelte! 


Az esetet követően aztán fény derült az olajfúrótornyot dirigáló/irányító British Petrol olajmogul gazságaira is: a cég évek óta hamisította meg az elavult, nem megfelelően karban tartott kitörésgátló berendezések teszteredményeit. Ez utóbbi történt 2010. április 20-án a Deepwater Horizon platformján is! A több mint 40 napos csúszásban lévő műveletet a BP fejesei mindenáron sürgetni akarták; attól sem riadtak vissza, hogy a nyomásállósági tesztelést elbagatellizálva – nem a helyes protokoll szerint lefolytatva -, mindenféle kötelező óvintézkedést figyelmen kívül hagyva, veszélyeztetve a Horizonon munkálkodó több tucat ember életét, csak és kizárólag a profitszerzést szem előtt tartva kezdjék meg a mélytengeri fúrást. 


Így történt, hogy az óceáni monstrum fedélzetén este 10 óra magasságában hatalmas iszapsugár lövellt a magasba; majd óriási robbanás rázta meg a platformot, s pillanatok alatt lángba borult az építmény. A nagyjából 120 bajbajutott ember gigantikus lángcsóvákkal viaskodva küzdött az életéért. Egyesek a vízbe ugráltak, mások a mentőcsónakokba vetették magukat, s a közelben tartózkodó tankhajó felé vették az irányt. Sokan szenvedtek azonban maradandó sérüléseket – nem beszélve a soha be nem gyógyuló lelki hegekről -, és sajnálatos módon számos bátor, elszánt férfi odaveszett, s a lángok martalékává vált.
Az esetet természetesen kivizsgálták, a BP két felügyelőjét, Robert Kaluza-t és Donald Vidrine-t felelősségre vonták – ők adtak közvetlen engedélyt a Deepwater Horizon fedélzetén a fúrás megkezdésére -, s emberölés vádjával elítélték, ám később az ügyet ejtették, a felelősök – mily meglepő – megúszták az e világi számonkérést. Igaz, a British Petrol-t aztán az okozott környezeti károkért több mint 20 milliárd dollár megfizetésére kötelezte az Egyesült Államok legfelsőbb bírósága! 


Peter Berg épp olyan egyoldalú narratívával operál ezúttal is, mint úgy általában; ugyanakkor a Deepwater Horizonnak kifejezetten jól áll, hogy csak és kizárólag a katasztrófa napjára koncentrál, s nem traktálja a nézőt a körítéssel. Bergnek ugyanis nem fekszik a magyarázkodás – a The kingdom c. mozijában pl. épp ez utóbbiba tört bele a bicskája. Ellenben képes fullba tolni, és iszonyúan realisztikus módon ábrázolni a tragédiát, úgy, hogy annak tényleg megérezzük a mázsás súlyát. S mindemellett úgy tud a semmiből zsigerekig hatoló feszült atmoszférát teremteni, mint senki más a mai hollywoodi mezőnyben. 


Ettől függetlenül – mint legutóbbi filmjében, a szintén Mark Wahlberg nevével fémjelzett A túlélőben – itt sem képes teljes mértékben objektív maradni, és csak a száraz tényekre fókuszálni.
Berg igényli a szirupos drámát és a pátoszt! Viszont – a téma jellegéből adódóan is – a rendező ezúttal nem esett át – nem tudott átesni - a ló túloldalára; magához képest meglepően tárgyilagos és szenvtelen! Az első bő fél óra pl. nem is szól másról, mint a szereplők fúrással kapcsolatos, terminus technikusokkal sűrűn megtűzdelt eszmecseréiről.


Korrekt katasztrófa film! Nyers és csak nagyon minimálisan szentimentális hangvétel; témához illő tálalás!

70%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése