Sok Oscart és díjesőt vártak tőle - mert hát Ang Lee, és ott vannak ugye a sztárok is -, de a Billy Lynn hosszú, félidei sétája mégsem
váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az Amerikai
Filmakadémiáét legalábbis biztosan nem.
Ben Fountain tűpontos, elevenbe vágó társadalmi szatíráját filmre
vinni eleve embert próbáló feladat, hiszen a mű sajátos abszurditása, finom
humora és éles introspekciója igazán csak írott formában tud érvényesülni.
Ang Lee viszont mégiscsak Ang
Lee, 2 Oscarral a háta mögött,
meg egy csomó csodás filmmel. A Billy
Lynn viszont – az alapjául szolgáló regénnyel ellentétben nem átütő – szimplán
csak jó. Egy különös, furcsa film, amelyben olykor csetlenek-botlanak a
szereplők; lehet őket szeretni, meg együtt érezni velük, a katarzis azonban a
rendező minden igyekezete ellenére elmarad.
Amit Fountain remekül elkapott, vagyis hogy mennyire bénán és ügyetlenül
bánunk a hőseinkkel, azt Ang Lee is
jól ragadta meg. A 19 éves, Irakból hősként
hazatérő katonát Amerika egy emberként ünnepli. Billy azonban nem tud mit kezdeni az őt és alakulatát körüllengő
hisztérikus, elmebeteg hype-al. Az
álságos világ sok jóakaróval és „baráttal” bástyázza körbe. Mindenki kezet akar rázni Amerika büszkeségeivel; egy neves producer filmet kíván forgatni a Bravo osztag bagdadi kalandjairól. De ami
a népnek csupán távoli „kaland”, Billy
és társai számára nagyon is valóságos.
Ütközik a két világ, harmadikként pedig Billy 19 éves, kissé naiv, még kiforratlan énje csatlakozik a "karambolhoz".
A srác jó katona, jó ember, de
celebként nem működik (kéne egyáltalán?), a társadalmi elvárásoknak ily módon
képtelen eleget tenni. Csak végzi a dolgát, lő, masírozik, életeket ment, és
közben kínlódik a konvenciók által rárótt terhekkel - családi problémáival, az
életével.
Szatíra a Billy Lynn, ennél realistább viszont aligha lehetne. Billy reakciói a világ rezdüléseire
olykor megmosolyogtatóak, de nagyon is valóságosak. Igen, egy 19 éves fiatal lélek, pláne
egy olyan, akit egy véres háború edz, így reagál az élet váratlan történéseire.
Picit sután, végletesen őszintén.
Ang Lee-nek nem sikerült Fountain regényét megfelelő módon,
megfelelő részletességgel és alapossággal interpretálni, viszont remek szereplőgárdája
feledtetni, illetve némileg pótolni tudja az irodalmi mű hiányzó darabkáit.
A fiatal Joe Alwyn minden bizonnyal óriási karrier előtt áll. A 26 éves
londoni srác olyan elementáris erővel és szuggesztióval játszik, amely csak is
a legnagyobbakra jellemző. Chris Tucker
„csak” önmagát hozza, de most itt épp erre is volt szükség. Vin Diesel meglepően jó és fegyelmezett.
Steve Martin – bár nyúlfarknyi szerep
jutott neki – tökéletesen arrogáns, Kristen
Stewart pedig - most már kijelenthető – végleg kitört a ráerőltetett Twilight-skatulyából.
A regény viszonylatában Ang Lee Billy Lynn-je kicsit tétova és
bizonytalan. Ugyanakkor képes „adni”, képes tartalmat – fontos tartalmat! -
közölni, ez pedig egyáltalán nem elhanyagolható tényező.
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése