Jurassic Park, Indiana Jones,
egy nagy adag Vietnam-feeling (lápban
traverzáló bakákkal), Creedence Clearwater
Revival, no és persze a kissé felemásan rebootolt "nagymajom".
Nagy szerencse – vonzerő (?) -,
hogy a kiváló A nyár királyaival (2013)
robbantó Jordan Vogt-Roberts nem
vette vér komolyan a melót és hagyta kibontakozni a komikus énjét.
Bazári az ügy, de végtelenül
szórakoztató. Céllövölde, igen, de sokpálcikás a mutatvány.
Dicséretes, ahogy Vogt-Roberts viccet csinál a klasszikus
háborús mozik kliséiből és körberöhögi a kalandfilm zsánert. És ott van még a látvány. Nem
vagyunk biztosak abban, hogy megérte mind a 185 misi, az viszont tény,
hogy a film végi gyík csata valami baszottul király. És hát nincs további kérdés. Gyík
csata, jól hallottad.
Nagyjából ennyire lehet és
érdemes komolyan venni ezt a filmet.
Amely ugyan logikai bakik
tömkelegét vonultatja föl, mégsem érezzük igazán kínosnak.
Pedig a párbeszédek a b-kategória legalsóbb bugyraiból valók,
és tulajdonképpen túl sok meglepő mozzanat sincs. Papírmasé figurák, kiszámítható
fordulatok, feleslegesen idecitált sztárok.
(Kellettek a nagy nevek a
promóhoz.)
John C. Reilly legalább tényleg próbálkozik - és egészen emlékezetes is -, de a
komédiát akkor is leveti magáról ez a furcsa hibrid-sztori.
Nem tudjuk szívből utálni a
filmet; olykor még csipáztuk is, annyira trash.
Viszont akkor is csak:
60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése