Lassan már komoly erőfeszítésekbe
kerül Vin Diesel különféle akciófilmjei,
és a világmegmentést szakmunkaként órabérben vállaló és eszközlő karakterei között
különbséget tenni.
Toretto? Vagy Xander Cage?
Végül is tök mindegy, hisz kedvenc izom agyú gyúrós Miskánk tulajdonképpen
minden egyes akció szerepében egyetlen egy megmásíthatatlan (?) tényt (?)
mantráz: ő a legfaszább fasza gyerek a Föld kerekén.
És Dieselnek ez a prosztó pökhendi egoizmus kifejezetten jól áll, sőt,
ez teszi igazán szimpatikussá! Akár az alacsony igényszintű wannabe fasza gyerekek, akár a széles nagyközönség,
akár a szimplán csak szórakozni vágyó értelmiségiek számára. Ettől a pofátlan
lazaságtól működik a Halálos iramban-széria, és képes még 8 résszel a háta
mögött is megtartani a viszonylagos frissességét. Vagy legalábbis: képes nem
csalódást okozni.
No de az xXx-el már más a helyzet. Mert hogy itt már kérem teljességgel
hülyének vagyunk nézve. A filmnek akár ugyanúgy meg lehetne a bája, mint az
említett Fast and furious-nak,
amelyet a számolatlan mennyiségű képtelenség és valótlanság miatt szintén elég
nehéz komolyan venni.
Xander Cage viszont Toretto-val
ellentétben olyan über nagy pojáca, D.J.
Caruso pedig olyan vásári miliőbe helyezi a golyóálló seggdugaszt, hogy
nehéz a látottakat önreflexív iróniaként értelmezni.
Nem feltétlen mentség a gagyira,
ha „be van vállalva”. Attól még a
béna szóviccek béna szóviccek maradnak, s a ’90-es években is cikinek számító
papírmasé karaktereket és cselekményszövést sem fogja szebbé varázsolni a
nosztalgia.
Akadnak azért a filmnek vállalható
momentumai, az akciójelenetek összességében rendben vannak, Caruso jó ütemben pörgeti a sztorit.
De ennél az alibi akciózásnál még
Vin Dieseltől is többet várnánk.
40%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése