Gary Oldman Oscar-díjas színművész. Fogják mondani…
A hamarosan 60 éves angol aktor
ugyanis idén – második Oscar-jelölését – díjra fogja váltani! Ide a rozsdás
bökőt!
És mondhatnánk, hogy csak miatta érdemes
megnézni a Darkest Hour-t, de szerencsére
a film nem csupán róla szól. Illetve nem kizárólag róla és a vélt-remélt – bocs,
már a tarsolyban lévő - arany szobrocskáról.
Mert A legsötétebb óra hibái ellenére is míves, veretes mozi. Egy olyan
rendező elegáns munkája, akinél hitelesebben és élvezhetőbben senki nem tudta
volna filmre vinni Anthony McCarten
forgatókönyvét.
Joe Wright – noha nyúlt azért már mellé (lásd: Pán, illetve A szólista) –
ízig-vérig brit rendező, s mint olyan, nagyon érzi a szigetország miliőjét és
annak összes jellegzetes rezdülését.
Ugyan egyfajta portrét fest
ezúttal, öröm elmerülni a film jó értelembe vett globális angolságában. S még
ha tudjuk is, hogy a britekkel kapcsolatos sztereotípiák nem feltétlenül
igazak, Wright kiváló illuzionistaként
ránt magával, a pompás gentleman-ek
világába.
Gary Oldman minden egyes pillanata – szerencsére jó sok van belőle –
valóságos sziporka! Minimális eszközökkel képes megmutatni Churchill különböző arcait. S olyan ecsetvonásokkal festi meg ennek
az esendő, öntörvényű, de vitathatatlanul nagy formátumú politikusnak a képét,
amelyre szinte bizonyos, hogy csak ő lehetett képes. Predesztinálva volt erre a
szerepre!
Végtelenül elegáns mozi a Darkest Hour, s igazi csemege a
történelem, illetve a második világháború iránt érdeklődőknek.
Míg Christopher Nolan a Dunkirk-el
grandiózus irányba fordult, s látványos perspektívából mutatta meg a 20. századi
történelem egyik „legsötétebb pillanatát”, addig Joe Wright az „íróasztalra” fókuszált – ahol a nagy háborúk
stratégiai döntéseit hozzák a vezetők -, s története azt a néhány napot öleli
fel, amikor Winston Churchill élete
egyik legnehezebb dilemmájával került szembe: élete egyik legnehezebb döntését
készült meghozni. Hajtson fejet az általa csak szimplán ócska szobafestőnek
titulált Hitler rémuralma előtt, s
kezdjen béketárgyalásokba a nácikkal, vagy küzdjön a végsőkig, küzdjön az
elnyomás, a diktatúra és az őrület térnyerése ellen?
Akadnak a filmben pátosszal teli,
elragadtatott szcénák – mind közül a már-már giccses metrós jelenet a legzavaróbb
-, de ettől még Wright mozija nagyon
is rendben van!
Ugyanis – dacára annak, hogy Gary Oldman „Oscar-érvényes”, mi több, Oscar-díjas
alakítást nyújt a főszerepben – egy pillanatig sem érezni, hogy ez a film azért
jött létre, hogy megfeleljen az Amerikai
Filmakadémia kívánalmainak, s elnyerje a bizottság kegyeit.
Ez a film „kikívánkozott”!
Köszönjük az élményt!
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése