…és akkor jön ez a roppant
tehetséges, eddig magáról alig-alig hallató színésznő, Gera Marina és megcsinálja a varázslatot, ellopja a „show”-t. Gyakorlott,
tapasztalt partnere, az egyébként hosszú idő után végre ismét kiváló formában
lévő Csányi Sándor is csak asszisztál
neki. Marinának olyan kisugárzása és jelenléte
van, ami nem tanulható. Ez a karizmatikusság mindenképp ösztönszerű - zsigerből
jön. Csupa természetesség és szuggesztió a Carey
Mulligan-re kísértetiesen hasonlító 34 éves színművésznő.
De nem csak miatta kiváló film a Szász-Köbli páros legújabb munkája.
A „málenkij robotról”, a kommunista éra egyik legfőbb bűnéről és annak
áldozatairól még sosem készült ennyire kifinomult, lírai mozi. S ugyan tévébe szánták
a filmet, lazán kerülhetett volna a vetítőtermekbe. Ott is épp olyan
strammul állná meg a helyét, mint a televízióban.
Nagyon érzékeny lélekre és
kifinomult szerzői hozzáállásra vall az, ahogy Szász Attila és Köbli Norbert
egy ilyen szituáció ábrázolása közben képes ennyire fókuszáltan az „emberre” helyezni
a hangsúlyt.
Átélhető karakterdrámát mondanak
el, egyszerű, de nagyon hatásos eszközökkel úgy, hogy közben a kontextust is
kellő részletességgel mutatják be.
„Kis munka”, rövid ideig tartó kompenzációs meló, „málenkij robot”. Ez volt a "mézesmadzag", majd
az internáltak – amennyiben nem lelték halálukat a munkatáborban – jó esetben nagyjából
5 év múlva térhettek vissza Magyarországra.
Érdekessége a filmnek, hogy a
magyarországi sváb lakosság kálváriájára összpontosít, azaz a kis hazánkban élő
nemzetiségek világháborús tragédiájáról is megemlékezik egyúttal. Még tovább szűkítve
a kört: egy nő, a Tolna megyéből elhurcolt Irén
megpróbáltatásait követhetjük nyomon a Donyec-medencében, az örök tél birodalmában.
Szász és Köbli, azon túl,
hogy igyekeztek minél hatásosabb beállításokkal operálni, s minél összetettebb
képet adni a Gulág gyötrelmeiről, s a
tábori lét mindennapjairól, a film történetébe egy szerelmi szálat is
beleszőttek. Irén és Rajmund kapcsolata azonban nem hat gejlnek – s ez főként Szász Attila
érdeme, aki egyáltalán nem spilázta túl a románcot.
No persze nagyon nehéz egy ilyen
történetet elmondani - pláne romantikával megspékelve -, anélkül, hogy ne
adódjon hozzá egy csipetnyi szentimentalizmus. Ez Szásznak és Köblinek sem
sikerül, ugyanakkor a pátoszt még így is jó messzire kerülik.
Ami pedig külön üdvös: a film
valóban méltó emléket állít a szovjet hatalom áldozatainak. Hisz nem csupán a tábori
lét kínjáról és keservéről esik szó, a hazatérés nehézsége is terítékre kerül:
hogyan, mi módon lehet újrakezdeni egy ilyen megtépázott életet? Mert ott
folytatni, ahol abba maradt, bizony lehetetlen…
Szép, megindító darab az Örök tél. Precízen szerkesztett mű. Nem
hibátlan, de helyenkénti esetlenségét simán kompenzálja megannyi erénye.
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése