2018. március 20., kedd

Szeretet nélkül - Nelyubov - Loveless


Zvjagincev senkinek sem kegyelmez. Ezt a konzekvenciát már a bivalyerős Leviatánból is leszűrhettük. Így a Szeretet nélkül válófélben lévő párocskáján sem esik meg a szíve. Sőt, az orosz kortárs film legfigyelemreméltóbb alkotója ezúttal kegyetlenebb, s még drasztikusabb, mint valaha.


A Szeretet nélkül versenyben állt Enyedi Ildikó filmjével az Oscar-gálán a „legjobb külföldi film” kategóriájában. Abszolút jogos a nomináció. Zvjagincev zseniális és tűpontos, mint mindig.


Egy szétesőben lévő – egyébként jól szituált – család hullik végül szó szerint atomjaira a 120 perces játékidő során.
A történetbe már a dolgok előre haladott állapotában csatlakozunk bele. Zsenya és Borisz ugyan még javában hadban állnak egymással, már mindkettejüknek van új párja - menekülési útvonala. A nő egy elvált milliomos mellett találja meg a hőn áhított szerelmet, a férfi pedig fiatal - időközben már állapotos – barátnőjével vigasztalódik. Nem kérdés: egyik erre, másik arra. A helyzet azonban bonyolultabb ennél, hisz ott a közös gyermek, a 12 éves Aljosa, akire az új felállásnak köszönhetően sem Zsenya, sem pedig Borisz nem igazán tart igényt.


S noha Aljosa személye indítja el a tragikus eseménysort, Zvjagincev végig Zsenya és Borisz reakcióira fókuszál. A férfit és a nőt elemzi. Azon túl, hogy a direktor – még a film elején – kegyetlenül belénk vési a kétségbeesetten szűkölő, hangtalanul síró gyermek arcának képét, a szülők rezdüléseire figyel. A szülők önzését és egoizmusát, kicsinyességét és fertelmes habitusát analizálja. De még hogy! 


Borzasztóan kellemetlen mozi ez! A legkeményebb thrillerek feszültségével átitatott, fájó, tárgyilagos szociodráma.
Zvjagincev érzelmileg totálisan hazavág, felkavar, letaglóz. S olyan elementáris erővel moralizál, hogy közben végig feszengünk és… hovatovább, szarul érezzük magunkat.
Hatalmas gyomros a Szeretet nélkül – de szükség van rá, kell az ilyen hangos, határozott „ébresztő”!  

S miközben az orosz rendező végül is azt állítja, hogy ebben a pénzközpontú, és szigorúan csak a felhalmozott materiális javak alapján tagozódott társadalmi rendszerben nem létezik igazi boldogság, azért azt is eléri, hogy látva, érezve a történetét, elkezdjük értékelni azt, ami van. Azt a keveset.

90%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése