Gondoltad volna, hogy Wonder Woman karaktere egy pszichológus
professzor fejéből pattant ki, valamikor a ’30-as évek környékén? Tudtad, hogy
a Wonder Woman képregények kezdetben
tele voltak szexista utalásokkal? Kíváncsi vagy rá, hogy miért? S hogy mi
ihlette a profot a világ legszuperebb szuperhősnőjének megteremtésére?
A Marston professzor és a két Wonder Woman választ ad minden
kérdésedre!
Amennyire ártalmatlannak tűnik
kívülről ez az egész, annyira izgalmas és érdekes. Nem hétköznapi a sztori,
talán ezért is látta meg benne a lehetőséget a vállaltan homoszexuális
rendezőnő, Angela Robinson.
(A direktorasszony szexuális irányultsága jelen esetben igen is meghatározó, hisz épp emiatt ennyire autentikus, őszinte,
és természetes az alkotás.)
A sztoriról nem szeretnénk
egyebet elárulni, legyen annyi elég, hogy a film elsősorban a Marston professzor és felesége, valamint
az Olive nevű tanársegéd közti
furcsa, érzelemgazdag szerelmi háromszög történetét meséli el.
Kifejezetten szókimondó
stílusban, kendőzetlenül.
Egyfajta szokatlan szerelmi
sztori a Marston professzor és a két
Wonder Woman, melyben a képregényhős Wonder
Woman karaktere – a címmel ellentétben - vajmi kevés szerepet kap. A
hangsúly valóban az eredettörténeten van. A háttérsztorin.
Egészen különös, hogy ilyen
profán események vezettek a szupervumen megalkotásához. S az is érdekes, ahogy Angela Robinson a mélyére megy a
történetnek. Nem csak a felszínt karcolgatja, válaszokkal is szolgál.
A biográfiák típushibáit azonban
a direktorasszonynak sem sikerül elkerülni, így főként a történet vége felé
bele-belefutunk egy-egy szentimentális, túlcsordulós, túlmagyarázós jelenetbe.
Angela Robinson filmje azonban így is összeszedett benyomást kelt.
Bár nem sorolnánk a kivételesen
jó biográfiák/életrajzi filmek közé, bőven túlteljesíti az átlagot. S
bónuszként ott vannak még a hiteles, míves színészi alakítások!
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése