De most tényleg! Mi a jó élet
várható egy olyan mozitól, amely úgy indítja a sztorit, hogy a láncra vert
főszereplőnő kezét, lábát az Ace of Base
All that she wants-ára csonkolja egy
feka emberevő?
Szóval a The Bad Batch („Selejt”)
marhára beteg, de épp úgy, ahogy a rendezőnő (Ana Lily Amirpour) előző filmje, a nagy port kavart, sokkoló Csadoros vérszívó, ez a mozi sem képes
több lenni, mint öncélú – de figyelemreméltó - filmkülönlegesség.
Amirpour ezúttal tett pár – közel sem megalkuvó - lépést a befogadhatóság
irányába, de ez a bizarr, kannibálok uralta utópia még így is olyan rideg és
taszító, mint egy tucatnyi Mad Max
együttvéve.
Ráadásul a lassú tempó sem segíti
a néző dolgát, így valóban csak azoknak ajánljuk a filmet, akiket nem ver le a
víz a málházós, szűkszavú utópisztikus látomásoktól.
A 42 esztendős rendezőnő filmje
olyan, mint egy hosszú, belassított, de igen varázslatos lsd-trip.
A The Bad Batch külleme és hangulata a „zef”-ből, a Die Antwoord nevezetű
kultikus dél-afrikai rap-rave brigád által megteremtett stílus összetevőiből áll
össze, illetve merít.
„You’re poor but you’re fancy. You’re poor but you’re sexy, you’ve got
style.”
Nagyvonalakban kb. ennyi a „zef” – ideológia esszenciája. Ennek
megfelelően Amirpour filmje csak úgy
tobzódik a homeless külsejű, szakadt,
színes ruhákban flangáló hipster
külsejű fazonokban, így nem véletlen, hogy sokan a Mad Max – univerzumot hozták fel párhuzamként a filmmel
kapcsolatban.
No persze a „zef” kultúra ennél sokkal többről szól – rasszizmus-ellenességről, békéről,
és a hippiséghez köthető pozitív gondolatokról –, a The Bad Batch azonban inkább csak a külcsínt használja belőle, ami
egyébként remekül passzol ehhez a leharcolt, sivatagi modern-western közeghez.
Meglepő módon, előző filmjével
ellentétben, Amirpour most sztorit mesél,
nem csak a borult hangulataiban dagonyázik. A rendezőasszony nagy erőssége azonban
még mindig az atmoszférateremtés, nem a történetmesélés. Talán üdvösebb
lett volna, ha a 120 perces játékidőt mondjuk másfél órára szűkíti. Akkor
sokkal kompaktabb és ritmusosabb lenne/lehetett volna a filmje.
Ami egyébként így is elég cool, kár, hogy az izgalmas jeleneteket
gyakorta szakítják meg üresjáratok és felesleges intermezzo-k.
A főszereplő Suki Waterhouse okés, de Jason
„hústorony” Momoa is bepasszol a képbe. Jim
Carrey szinte észrevehetetlen – főként a szerepe miatt -, s egyébként sem
igen értjük, hogy miért épp rá volt szükség a titokzatos karakter
megformálásához. Keanu Reeves
szerepvállalásai viszont egyre szimpatikusabbak. Most is egy tőle szokatlan
figurát alakít meglepően parádésan. És bár az ő karakterének a relevanciája is
erősen megkérdőjelezhető, üde színfoltja ennek a bizarr sivatagi vagdalkozásnak.
A The Bad Batch bukott. Anyagilag legalábbis. Másként talán nem is
történhetett volna, hisz vérbeli anti-mozi.
Szedett-vedett, céltalan kóválygás ez a préri legkietlenebb szegletében.
Ráadásul féllábbal…
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése