…ha egy film túl provokatív, vagy
csak egész egyszerűen dekódolhatatlan a nagyközönség számára… Szóval akkor mit
csinál a gigászi nagy stúdió (esetünkben a Paramount)?
Dobja a projektet a mindenre nyitott, szabadelvű Netflixnek. Így a film sajnálatos módon kiszorul a vetítőtermekből.
Viszont eljut a potenciális célközönségéhez!
Alex Garland kompromisszummentes, agyalós „bio-sci-fije”, az Annihilation joggal tör kult-babérokra!
Baromira bevállalós, felkavaró és zavarba ejtő. Tojik a trendekre, önfejű, és
icipicit öntörvényű – annak minden pozitívumával és negatívumával. Képtelenség
elmenni mellette szó nélkül.
S mindemellett bámulatos finálét
produkál. Alex Garlandosat. Brutálisan
gyönyörűt. Gyönyörűen brutálisat. Az ilyen katartikus élményekért érdemes
filmeket nézni.
S csakis az olyan alkotók munkáit,
mint Garland, érdemes igazán
kitüntetett figyelemmel kísérni.
Nem hibátlan mozi az Annihiliation. Egy-egy ponton benne van
a „szétesés” veszélye. Ahogy a „Shimmer”-ben
bolyongó szereplők, úgy a dramaturgia is küzd a szétforgácsolódással.
Szerencsére azonban Garland van annyira
elszánt, kitartó és eltántoríthatatlan, hogy végig vigye a koncepcióját.
A sztoriról hiba lenne az
alapfelütésen kívül bármit is elárulni. Legyen annyi elég, hogy Dennis Villeneuve mozijához, az Érkezéshez hasonlóan itt is entellektüel
sci-fivel van dolgunk.
Egy furcsa, megmagyarázhatatlan
jelenség ereszkedik a Földre. Egyelőre csak egy óceánmenti partszakaszt kebelez
be világítótornyostul a „Vibrálás”-ra
keresztelt, kétségbeejtő módon terebélyesedő képződmény. A tudósok természetesen
elkezdik vizsgálni a „Shimmer”-t.
Különféle alakulatokat, katonákat küldenek a csillámló, színesen vibráló térbe.
De Kane őrmesteren kívül – akit a
mindig kiváló Oscar Isaac alakít –
senki sem tér vissza élve a „Vibrálás”-ból…
Garland időnként megfejeli a sztorit egy-egy horrorisztikus
szcénával, de valójában most is, mint az Ex
Machina-ban, kérdéseket feszeget, a létezést, s annak miértjét,
mikéntjét firtatja. Összekötve mindezt az elmúlás fogalmával, s a gyásszal.
Érdekes, izgalmas konstelláció ez. Még úgy is, hogy bizonyos pontokon azért
kilóg a lóláb.
Karakterábrázolás terén pl. Garland ezúttal meglepően felszínes.
Igaz, a sztorit cserébe remekül bontja ki, a látvány – az alacsony költségvetés
dacára is – lenyűgöző, Natalie Portman
szuggesztív hősnő, s a score is
bivalyerős (a bizarr, semmihez sem hasonlítható filmvégi tetőpont során
elképesztően vérfagyasztó zörejek, samplingek borzolják a kedélyeket). Nem
beszélve a feszültebbnél feszültebb jelenetekről, s a film egyedi, különleges
atmoszférájáról.
Vonzó és nagyon is megsüvegelendő
Alex Garland elhivatottsága. De
legfőképp az respektálandó, ahogyan kockázatot vállal, s ahogy rendre jól jön
ki ezekből a rázós szituációkból.
Az Annihilation tuti, hogy kultfilm lesz! Egyrészt, mert tényleg jó, másrészt a különös, hányatott (élet)története miatt.
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése