2018. március 17., szombat

Expedíció - Annihilation


…ha egy film túl provokatív, vagy csak egész egyszerűen dekódolhatatlan a nagyközönség számára… Szóval akkor mit csinál a gigászi nagy stúdió (esetünkben a Paramount)? Dobja a projektet a mindenre nyitott, szabadelvű Netflixnek. Így a film sajnálatos módon kiszorul a vetítőtermekből. Viszont eljut a potenciális célközönségéhez!


Alex Garland kompromisszummentes, agyalós „bio-sci-fije”, az Annihilation joggal tör kult-babérokra! Baromira bevállalós, felkavaró és zavarba ejtő. Tojik a trendekre, önfejű, és icipicit öntörvényű – annak minden pozitívumával és negatívumával. Képtelenség elmenni mellette szó nélkül.
S mindemellett bámulatos finálét produkál. Alex Garlandosat. Brutálisan gyönyörűt. Gyönyörűen brutálisat. Az ilyen katartikus élményekért érdemes filmeket nézni.
S csakis az olyan alkotók munkáit, mint Garland, érdemes igazán kitüntetett figyelemmel kísérni.


Nem hibátlan mozi az Annihiliation. Egy-egy ponton benne van a „szétesés” veszélye. Ahogy a „Shimmer”-ben bolyongó szereplők, úgy a dramaturgia is küzd a szétforgácsolódással. Szerencsére  azonban Garland van annyira elszánt, kitartó és eltántoríthatatlan, hogy végig vigye a koncepcióját.


A sztoriról hiba lenne az alapfelütésen kívül bármit is elárulni. Legyen annyi elég, hogy Dennis Villeneuve mozijához, az Érkezéshez hasonlóan itt is entellektüel sci-fivel van dolgunk.
Egy furcsa, megmagyarázhatatlan jelenség ereszkedik a Földre. Egyelőre csak egy óceánmenti partszakaszt kebelez be világítótornyostul a „Vibrálás”-ra keresztelt, kétségbeejtő módon terebélyesedő képződmény. A tudósok természetesen elkezdik vizsgálni a „Shimmer”-t. Különféle alakulatokat, katonákat küldenek a csillámló, színesen vibráló térbe. De Kane őrmesteren kívül – akit a mindig kiváló Oscar Isaac alakít – senki sem tér vissza élve a „Vibrálás”-ból…


Garland időnként megfejeli a sztorit egy-egy horrorisztikus szcénával, de valójában most is, mint az Ex Machina-ban, kérdéseket feszeget, a létezést, s annak miértjét, mikéntjét firtatja. Összekötve mindezt az elmúlás fogalmával, s a gyásszal. Érdekes, izgalmas konstelláció ez. Még úgy is, hogy bizonyos pontokon azért kilóg a lóláb.
Karakterábrázolás terén pl. Garland ezúttal meglepően felszínes. Igaz, a sztorit cserébe remekül bontja ki, a látvány – az alacsony költségvetés dacára is – lenyűgöző, Natalie Portman szuggesztív hősnő, s a score is bivalyerős (a bizarr, semmihez sem hasonlítható filmvégi tetőpont során elképesztően vérfagyasztó zörejek, samplingek borzolják a kedélyeket). Nem beszélve a feszültebbnél feszültebb jelenetekről, s a film egyedi, különleges atmoszférájáról. 


Vonzó és nagyon is megsüvegelendő Alex Garland elhivatottsága. De legfőképp az respektálandó, ahogyan kockázatot vállal, s ahogy rendre jól jön ki ezekből a rázós szituációkból.
Az Annihilation tuti, hogy kultfilm lesz! Egyrészt, mert tényleg jó, másrészt a különös, hányatott (élet)története miatt.

80%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése