A védelmezővel végül is nem az a
legnagyobb probléma, hogy Denzel tulajdonképpen olyan benne, mint egy kibaszott
bullet-proof Terminátor… ehhez a
„műfaji sajátossághoz” ugyanis volt már időnk hozzászokni - Hollywoodnak hála…
A „tapasztalt”, akciófilmeken edzett
mozirajongóknál nem hiszem, hogy kicsapná a biztosítékot egy-egy eltúlzott, a
realitás talajától elrugaszkodott szcéna, amelyet az éppen aktuális rendező
beáldoz a látvány és szórakoztatás oltárán…
…Antoine Fuqua The equalizer c.
munkája amellett, hogy természetesen abszolválja az imént felvázolt „klasszikus”
zsáner-attribútumokat, tulajdonképpen nem más, mint egy 130 perces Denzel Washington propaganda movie.
Denzel fasza gyerek, szeretjük
is, de hogy bő 2 órán keresztül az aktuális rendező az Oscar-díjas sztár „faszaságát”
mantrázza és „rágja a szánkba”, s mindezt ráadásul bárgyú, szentimentális,
vásári eszközökkel és módszerekkel… na szóval, az több, mint „olcsó”…
…bizonyos aspektusokból vizsgálva
azonban a film működik, hiszen adott egy-két okés akciójelenet, hazánk egyik
legkelendőbb „árucikke”, a magyar felmenőkkel rendelkező Csókás Márton (Marton
Csokas) pedig remekül játszik, és tulajdonképpen hellyel-közzel a sztori is
lendületes, dacára a túlontúl hosszú játékidőnek...
Viszont: a záró ütközet kb. olyan izgalmas és annyira kínosan
„alapos”, mint egy barkácsáruház reklámfilmje, másrészt Denzel nem tudja Liam
Neesonhoz hasonlatosan (Elrabolva, ugye…) autentikusan hozni a meglett korú
gyilkológép karaktert.
A demagóg, gagyi bölcselkedés
felett még csak-csak szemet hunynánk (Hemingway és társai…), és tulajdonképpen
azt is cool-nak tartjuk, ha egy csávó 20 másodperc leforgása alatt pusztakézzel
elintéz 6-7 tökig felfegyverkezett orosz maffiózót… Fuqua azonban átesik a ló
túloldalára. Washington figurájának reakciói erősen megkérdőjelezhetőek…
De amikor – vigyázat, spoiler veszély!!! – McCall kvázi „faszaságból” átugrik Moszkvába is rendet tenni és móresre tanítani a ruszki maffiafőnököt,
no az már végképp túl megy minden határon – nevetséges és abszurdba hajló…olyannyira,
hogy végül aztán nem is tudjuk eldönteni, hogy egy paródiát
látunk, és Fuqua a bolondját járatja velünk, vagy a The equalizer minden egyes
képsora halálosan komoly.
Többet vártunk, többet reméltünk…
Ez így csak nagy jóindulattal is valamivel jobb, mint ’közepes’…
55%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése