2014. december 26., péntek

Goon - Hoki-koki


Ha túltesszük magunkat a rendkívül béna, Adam Sandler-szintű balfaszságot sejtető címen – ez már valóban mindennek az alja, kedves fordítók, nyilván egy baszott képkockát sem láttatok a filmből, leülni, egyes! -, ha nagyvonalúan szemet hunyunk afelett, hogy a főszereplő az a Sean William Scott, akit a világ csak Stiflerként ismer (Amerikai pite), szóval, amennyiben legyőzzük az összes hülye előítéletünket és prekoncepciónkat – nem győzöm hangsúlyozni, minderről az eszeveszetten ’oláh’ címfordítás tehet -, akkor egy egészen helyre kis sportfilmet fogunk látni!


A Goon (ez kb. annyit tesz, mint „fajankó, zsivány, vagy ostoba”) Jay Baruchel bábáskodása mellett született, vagyis a kanadai színész-komikus látta el a produceri teendőket, s az a Michael Dowse rendezte, aki olyan egészen okés komédiákat jegyez, mint a Nesze neked, Pete Tong és a Szédületes éjszaka. Ezen referenciák alapján minden esély meg volt arra, hogy Dowse harmadik rendezése is korrekt munka legyen. Nem egy hatalmas művészi igényű rendezőről van szó, de a korábbi filmek alapján elmondható, hogy Dowse érti a dolgát, a vígjáték zsáner pedig a kisujjában van.
Sportfilmet azonban még sosem rendezett a direktor, de az az igazság, hogy ez a 2011-es hoki-movie nagyon rendben van! Dowse megidézi a jó féle indie mozik hangulatát, miközben tud humoros is lenni, s ráadásul még a sportjelenetei is meglepően remekbe szabottak. 


A szkript a 90-es évek egyik hoki sztárjának, a már 49 esztendős Doug ’The hammer’ Smithnek az életrajzi könyvén alapszik. A pasi bokszolóból, illetőleg kidobóból vált a profi liga egyik legkeményebb öklű „harcosává”… Doug tulajdonképpen mindenkit leütött, akit ért, s ezzel csapata egyik rendíthetetlen kősziklájává, valódi bástyájává vált. Igazi „goon”, vagyis ’balhés fazon’ volt, aki amellett, hogy kíméletlenül aprította az ellent, érző szívű, szenzitív, szerethető emberként nyerte meg csapattársai – és vele együtt – a rajongók szimpátiáját. 


Na most Dowse nem aknázta ki messzemenően a témában rejlő „lehetőségeket”, vagyis: nem csinált tipikus hollywoodi sportfilmet. Amint említettem, a Goon az indie movie-k jóleső hangulatával operál! Nincsenek szentimentális nagyjelenetek, és ha be-becsúszik is egy-egy tipikus frázis, Dowse azt is viszonylag ügyesen kezeli.
Nagy piros pont jár továbbá Sean William Scottnak, aki totálisan elfeledteti a „Stifler-skatulyát”! Scott egyébként ezzel a robosztusabb, kigyúrt külsővel nagyban hajaz Sam Worthingtonra… A faszi remekül hozza a jólelkű mamlasz karaktert, számos emlékezetes jelenettel ajándékozva meg a nézőt. 


Nem hibátlan film a Goon, de rendkívül szerethető mozi, amolyan feel-good sport movie!
Dowse hál’ Istennek nem ragaszkodott a zsáner jól bevált kliséihez, ezzel még szimpatikusabbá téve alkotását.
Abszolút pozitív csalódás!

75%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése