…bő 2 nappal az Ünnep után észbe kaptunk, és elkezdtünk
karácsonyi filmeket pörgetni.
Persze ilyenkor mindenkiben
dolgozik a „de kár, hogy vége” –
feeling, így mi más hozhatná vissza a hangulatot, mint egy tematikus családi
movie.
Na már most, a Happy Christmas
minden, csak nem tipikus karácsonyi mozi. Ez akár jelenthetné azt is, hogy a
film eredeti, vagy akár invenciózus, de sajnos egyik sem.
Pedig a koncepció alapján valami egészen rendhagyó is kisülhetett volna ebből...
Joe Swanberg, akinek a tavalyi,
szintén megosztó, de egyébként hangulatos Ivócimborákat köszönhettük, ismét egy
hétköznapi történet megfilmesítésével próbálkozott, vagyis újfent igyekezett egy
nagyon életszagú mozit forgatni. De a helyzet az, hogy az élet – az esetek
többségében – nem túl érdekfeszítő, s nem minden rezdülése kívánkozik a vászonra. Ezt Swanbergnek azért éreznie kellett volna... A vicc az egészben pedig az, hogy a rendező nem is nagyon
törekedett arra, hogy a Karácsony előtt pár héttel betoppanó, és a családi
idillbe némileg belerondító hugica történetét, s vele együtt az egész hacacárét
úgy igazán nézőbaráttá - urambocsá' izgalmassá - tegye.
Bizonyos jelenetekben a
Swanbergre jellemző báj azért megmutatkozik, de ez most édes kevés…
A legnagyobb probléma a Happy christmas-szal az, hogy nincs benne ambíció, s hogy túlontúl szürkécske.
Az Ivócimborákat szerettük, mert
kedves, aranyos mozi, s a maga egyszerűségében tudott nagyszerű lenni. Sajnos
mindez a Boldog Karácsonyról már nem mondható el. Swanberg 2014-es anti-christmas movie-ja beleragadt önnön hétköznapiságába…
55%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése