A buddy-cop movie-k újbóli reneszánszukat élik. A Jump street rendben van, de ha egészen
őszinték akarunk lenni, az a film sem üti meg a műfaj klasszikusainak
színvonalát.
A Pofázunk és végünk, és vele együtt a Kamuzsaruk is viszont csupán a zsáner kliséit pufogtatják valamirevaló poénok és történet híján.
A Let’s be cops azonban annyival
is rosszabb a Kevin Hart-féle
bénázásnál, hogy itt bizony tényleg olcsó, ügyetlen „viccek” vannak – szinte csak és
kizárólag.
Az Ivócimborákból ismert, egyébként tehetséges Jake Johnson szájába nem sikerült normális mondatokat adnia a
forgatókönyvíróknak, az egész film egy totálisan nagy blődség, rossz,
valószerűtlen alap szituval; az meg végképp mindent elmond a Kamuzsaruk poén-faktoráról, hogy bő 90 perc alatt nagyjából egyszer sikerült úgy
igazán őszintén felkacagnunk.
A papírmasé figurák, a rengeteg
idegesítő frázis és idétlenkedés nagyjából 30-40 perc után válik teljesen
érdektelenné…
Előre kiszámítható fordulatok, és
történetvezetés – ráadásul az önirónia és az önreflexió teljes hiánya nélkül…
Bosszantóan fölösleges iparos
munka a Let’s be cops, melyben – mindennek fejébe – még a szereplőket sem igazán
sikerül megkedvelnünk.
Vásári szórakoztatás…
40%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése