Tessék! Ilyen őszintén
és megalkuvásmentesen kell kiírni – kiírtani - magunkból a fájdalmat!
„Arról
írj, amit ismersz” – így szól a fáma -, ennek megfelelően Tom Ford óriási vállalást tesz: múltját,
s jelenét ütközteti új filmjében! Szembeállítja a redneck tradíciókat, a foghegyről odavetett, kipréselt, primitív
predikatív szószerkezeteket, az érthetetlen déli akcentust, a zsúfolt prérit, a
sivár Texas-t, a Los Angeles-i „kifinomult” művészvilággal, a sznobizmussal, a glamour-al, a modernitás rideg
esztétikumával.
Az igen jómódú Susan Morrow gazdag műkereskedő férjével
éli fényűző mindennapjait. A pár galériáról galériára, bemutatóról bemutatóra
jár, elképesztően értékes képeket, műalkotásokat ad-vesz, élénk társadalmi
életet él.
Susan mégis magányos, és boldogtalan. A nő egy nap csomagot kap
volt férjétől, az író Edward-tól. A
férfi első regényét, a Nocturnal animals-t
küldi el ex-feleségének, aki rögvest neki is lát az olvasásnak. A könyv –
vagyis a kínnal, erőszakkal és tragédiával teli fiktív történet – életre kel, s
óriási hatást gyakorol az asszonyra! Felsejlik a múlt, megelevenedik az első
szerelem ártatlansága, amelyet aztán bemocskol az élet, helyesebben a szereplők
(de legfőképp Susan) megalkuvásra –
bűnre (?) - való hajlama.
Veszteség, fájdalom, bosszú...
Austin Wright 1993-ban megjelent Tony and Susan c. regénye remekül rímel a Texas-ban nevelkedett, majd karrierjét „a nagyvárosban” (New York) beteljesítő divattervező, Tom Ford életének alakulására. A furcsa
fickó a divatvilág meghódítása után a filmezésbe is bele-bele kóstol újabban, s
a Nocturnal animals már a második
egész estét mozija a 2009-es – szintén kiváló - A single man után.
Az Éjszakai ragadozók már csak a sajátos rétegeltsége, a speckó
tagoltsága okán is figyelemreméltó mozi. Az azonban egészen szenzációs, ahogy Ford a rétegeket finoman egymásra
csúsztatja, illetve összeszövi!
A párhuzamosan futó két fő cselekményszál
egymás különös inverzévé válik. A fiktív sztori – a regény - hathatós,
szemléletes metaforákkal reagál a valóság történéseire, s rendkívül kegyetlen
módon emeli köbre a realitás amúgy is fojtogató, kíméletlen drámaiságát.
A harmadik mellékszál – a múltbéli
eseménysor - még összetettebbé teszi a sztorit! S ahogy az előbb említett két
réteg, ez is belefonódik szép lassan a történet szövetébe.
Meglepő módon az a probléma sem merül fel,
ami általában ilyenkor szokott: a történetszálak nem gyengítik egymást, sőt!
Még komplexebbé, még erősebbé teszik az élményt!
Susan férjét pl. mindkét valóságban Jake Gyllenhaal kelti életre. Ford
ezzel teszi egyértelművé a nő személyes érintettségét: a regény által
megelevenedő thriller Susan és Edward kapcsolati drámáját egyfajta
durva, véres, tragikus krimiként interpretálja. Az egymáson ejtett lelki
sebeket/hegeket a gyilkossággal azonosítja, az elválást pedig a halállal,
vagyis a nemléttel teszi egyenértékűvé!
A zsánermix tökéletesen működik,
a metaforák nem különben, a képek szenzációsak, a színészek lehengerlőek, a
tempó zseniális!
Tom Ford nem enged a kísértésnek, mindvégig a realitás talaján
tartja a történetét. Szíveket tör össze, de nem rendez jelenetet, nem hisztizik!
Látványosan nem!
90%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése