A Laika bátran behúzta újfent! Ismét mert ellene menni a trendeknek!
A Kubo-ban tulajdonképpen minden egyes alkotóelem megtalálható, ami
mondjuk a klasszikus Disney rajzfilmekben
megvan, viszont a Coraline-al és s Doboztrollokkal nagyot szakító Laika animációs stúdió mindig igyekszik
valami pluszt belecsempészni a történeteibe – amelytől aztán a végeredmény kellőképpen
specifikus lesz!
Jelen esetben japán népmesét - valamiféle
ősi mítoszt - kapunk; s mivel a távol-keletre repít minket Travis Knight – akinek az első animációs nagyjátékfilmje a Kubo, noha vezető animátorként már a Coraline és a titkos ajtón is dolgozott
-, ezért a japán hangulathoz, kultúrkörhöz és mondavilághoz idomulva szerfelett
melankolikus és komoly/komor is az alkotás.
Meglehet, hogy a Pixar, a Disney és az Illumination jóval
mainstreamebb és közérthetőbb alkotásaihoz szokott nézők nem fognak tudni mit
kezdeni a Laika szövevényes(ebb),
rétegelt(ebb) meséjével!
A Disney-nél pl. manapság elképzelhetetlen, hogy ilyen sokrétű
szimbolikával dolgozzanak, s hogy ennyi klasszikus népmesei motívum kapjon
helyet a munkáikban. E tekintetben a Kubo
sokkal kevésbé „mai”, mint a konkurens stúdiók trendi alkotásai; viszont sokkal
izgalmasabb és egyedibb is azoknál, s a helyzet az, hogy úgy kellett már egy ilyen
speckó, őszinte kis film az animációs mozik szerelmeseinek, mint a falat
kenyér!
És nem csupán a bravúros, eddig
még sosem tapasztalt minőségű zseniális stop-motion
miatt rendhagyó a Kubo! Fontos, hogy
hosszú idő után ez az első olyan mesefilm – készüljön az bármilyen technikával
-, amely nem veszi hülyére a nézőt, s legfőképp: nem veszi hülyére a gyerekeket!
Ehhez a történethez ugyanis – még ha adott is a vizualitás - szükség van
képzelőerőre, és szükség van a gyermeki fantáziára!
S még minket felnőtteket is
izgalmas utazásra invitál a Laika! Nem
kell legagyisodnunk, nem kell lemennünk ostoba gügyögőbe - a Kubo és a varázshúrok ugyanis meglepően
intelligens és bölcs mese!
Egyes elemek talán elcsépeltnek
tűn(het)nek; így voltam én a szamuráj-bogár helyenként kissé erőltetett
jópofáskodásával, s a gonosz nagyapa számomra túl triviális karakterével;
ugyanakkor a film sajátos atmoszférája, a finom összetevők, s a parádés látvány
ügyesen kompenzálják az esetleges hibákat!
A Kubo hangulatot kíván, és odafigyelést. Ha ez megvan, különleges
élményben lehet részünk!
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése