A húsba vágó 4 hónap, 3 hét, 2 nap rendezője, Cristian Mungiu - a román újhullám legfigyelemreméltóbb filmese – tavaly
elhozta Érettségi c. munkájával Cannes-ból a legjobb rendezőnek járó
díjat! Joggal, abszolút megérdemelten!
Mungiu ott folytatja, ahol az imént említett művével (4 hónap, 3 hét, 2 nap) abbahagyta. Most
kevésbé direkt, de nagyjából ugyanolyan letargikus és depresszív, mint általában!
Az Érettségi hasonlóan precíz és szókimondó szociográfia, mint a
rendező korábbi alkotásai!
Cristian Mungiu sosem beszélt mellé, ismét hiteles képet fest a
román viszonyokról. Megmutatja, hogy milyenek a szürke hétköznapok egy transzilvániai kisvárosban; miért küzd a
román értelmiség, mik a célok - s hogy milyen nehéz a kitűzött célokat elérni
egy ilyen velejéig romlott közegben.
Igen csak szépen rímel ez az
egész ránk, magyarokra. Ne legyenek illúzióink, nincs differencia!
Erdélyben járunk. A film főhőse Romeo,
a „kisvárosi orvos”. Pontosítunk: a kiégett, az életbe belefásult „kisvárosi
orvos”! Ha már itt tartunk: egészen meglepő, hogy Romeo köztiszteletben álló doktorként épp úgy egy koszlott,
lakótelepi lakásban tengeti életét, mint bárki más. Úgy tűnik Romániában orvosnak
lenni sem épp kiváltság! A férfi igyekszik minden tekintetben etikus
lenni, nem fogad el hálapénzt, a munkáját tisztességesen végzi, beteg
édesanyját lelkiismeretesen ápolja, gondozza! Oké, a házassága romokban, fiatal
szeretőt tart, mégis próbál mindent megtenni a család érdekében. Egyetlen
vágya, hogy a sikeres érettségi vizsga után lánya Eliza Angliában, Cambridge-ben
folytathassa tanulmányait: kitörhessen a román egyhangúságból - a posványból -,
s ne arra a sorsra jusson, mint életunttá vált, megtört szülei. Egy váratlan esemény – egy Eliza-t ért incidens - következtében
azonban a doktor úr mégis kényszerű lépésre szánja el magát. A férfi kétségbe esik,
hogy lánya szépen eltervezett jövője megy a levesbe; így a Romániára oly
jellemző korrupció – bármennyire nem szeretné – őt magát is bekebelezi. S
elkezdődik Romeo és családja kínkeserves, szomorú
kálváriája!
Nem csoda, hogy Mungiu rendezői díjat kapott Cannes-ban! Elképesztően pontos, és jól
szerkesztett film az Érettségi!
A direktor ismét hosszú beállításokkal és komótos svenkeléssel teremti meg a
hangulatot. Az operatőr képeinek látszólagos higgadtsága mögött azonban ott
munkál a feszültség! Mungiu filmje a
felszín alatt nagyon is forrong!
A lánya reputációját és
előmenetelét foggal-körömmel óvó/védő apa a saját kudarcait, sikertelenségét
gyermekével kompenzálni kívánó szülő mintapéldánya. Persze a képlet ennél jóval
bonyolultabb, hiszen mégiscsak Románia a helyszín! Romeo annak a generációnak a tagja, akinek emlékezetében még élénken
élnek a múlt hátborzongató árnyai! Adrian
Titieni ennek megfelelően rendkívül komplexen jeleníti meg karakterét, és bár
a lehető legeszköztelenebbül kelti életre a figurát, borzasztóan kifejező és
érzékeny a játéka!
Mungiu filmje a maga sajátságos, statikus beállításaival szinte már-már
dokumentarista jelleget ölt – Haneke-re
jellemző ez a formaiság, ez a végletes szenvtelenség! S minél közömbösebben veszik tudomásul a film
karakterei a sorsukat – azt, hogy tulajdonképpen a vesztükbe rohannak, s hogy
egy ilyen romló/romlandó országban a lelküket lassan, akkurátusan emészti fel a
sok-sok hazugság és igaztalanság -, nekünk annál jobban fáj!
Módfelett aktuális, frusztráló és
hidegrázós az, amiről Cristian Mungiu
beszél!
Az egyik kedvenc európai filmünk
tavalyról!
85%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése