Loving

Alig hogy debütált a zseniális Midnight special, Jeff Nichols már következő Loving c. alkotásával járta a nagyvilág legnívósabb filmfesztiváljait. Szóban forgó – legfrissebb - munkája egészen idáig 80 ilyen-olyan jelöléséből 19-et váltott díjra, s Ruth Negga végtelenül intelligens, visszafogott játékával megnyerte magának az Akadémia ítészeit is, így idén ott lehet jelöltként („legjobb női főszereplő”) a 89-ik Oscar-gálán!

Azért tartottuk fontosnak megemlíteni a Loving sikeres fesztivál menetelését, mert a hibázni nem tudó, szemtelenül fiatal – de annál tapasztaltabb és tehetségesebb – Jeff Nichols 5. szerzői filmje minden tekintetben a ’legnézőbarátabb’ az összes eddigi munkája közül, s olyan fajsúlyos témát feszeget, amire muszáj volt végre felkapnia a fejét Hollywoodnak, s vele az Amerikai Filmakadémiának is!

Oscar-os téma ez, na, s ily módon egyfajta programfilmként is értelmezhető, mégis mentes a hatásvadász elemektől, nem didaktikus, és egy kicsit sem teátrális! Egy szóval: hálát rebeghetünk az égnek, hogy ezt a mozit Jeff Nichols vitte vászonra! Borzalmas belegondolni, hogy mivé válhatott volna ez a film, ha egy extrovertált rendező kezei közé kerül!

A valós eseményeken alapuló történet a fehér Richard Loving és fekete szerelme Mildred kálváriáját követi nyomon. A két fiatal Virginia-n kívül kel egybe, megkerülve az állam megrögzött, „színes ellenes”, begyepesedett jogrendszerét; miután azonban visszatérnek szülőföldjükre, mindkettejüket börtönbüntetésre ítélik, amiért eltérő bőrszínük ellenére összeházasodtak - kilátásba helyezve a faji keveredést. 

Nichols elképesztő intelligenciával/finomsággal kezeli ezt az amúgy rendkívül törékeny, sebezhető történetet! Tudja jól, hogy semmi értelme a rasszizmusra, a faji diszkriminációra kihegyezni a sztorit, s elcsépelt lózungokat pufogtatni. Semmi szükség a szirupos szentenciákra! Oké Amerikában a mai napig probléma a faji megkülönböztetés, bizonyos államokban, főként délen, még mindig burjánzanak a rasszista nézetek, ugyanakkor 8 évig mégis csak egy fekete fickó kormányozta az országot az Isten szerelmére! 2016-ra pedig már mindent kifacsartak ebből a témából, amit csak lehetett.

Meglepően visszafogott, csendes film a Loving. Semmi harsány megnyilvánulás. A családfő Richard csupán teszi a dolgát, a körülményekhez mérten a lehető legbiztosabb, legnyugodalmasabb hátteret próbálja biztosítani a felesége és gyermekei számára. Régi vágású, halk szavú, dolgos redneck ő, aki nem vágyik sokra. Boldog, kiegyensúlyozott családi életet szeretne és slussz.

Igaz, hogy végül Ruth Negga kapta az Oscar-jelölést, Joel Edgertonnak ugyanúgy kijárt volna a nomináció! Elképesztően hiteles és autentikus a folyton vízmértékkel grasszáló, kockás inges munkásember szerepében. Richard Loving nem különösebben eszes ember, a szíve viszont kurvára a helyén van, Edgerton pedig - szófukarság ide vagy oda - képes az összes árnyalatát megvillantani ennek a látszólag egyszerű, érzelmileg mégis nagyon komplex figurának.

Ők ketten Ruth Neggával brillíroznak Jeff Nichols pazarul megkomponált, tök egyenes ívű alkotásában, amely a rendező korábbi munkáit figyelembe véve legfőképp nagy kedvencünkkel, az utóbbi évek egyik legjobb coming-of-age mozijával, a Mud-al állítható párhuzamba. Nichols ott is egy klasszikusan déli történetet mesélt el mindenféle sallang és mellébeszélés nélkül, s ott is a karakter drámákra helyezte a hangsúlyt.

S hiába dobálóznak az ügyvédek mindenféle polgárjogi maszlaggal és a Legfelsőbb Bírósággal, a fókusz ezúttal is a kisember drámáján, a kisember megpróbáltatásain van. A hétköznapi drámákban pedig nincs szükség hangos érzelmi megnyilvánulásokra, épp elég, ha a kamera elidőz a szereplők rezzenéstelen, mégis kifejezéssel teli arcán. Épp elegendő, ha a rendező jól használja (ki) a történet hallgatagságát, a szüneteket, a cselekmény csendjét.
Ezek az emberek nem kitárulkozóak - kifejezetten introvertáltak. Loving nem kedveli a kamerákat, a rivaldafényt, nem kíván polgárjogi harcos lenni. Amikor megkérdezik tőle, hogy mit üzen azoknak ott fent, a Legfelsőbb Bíróságon, csak annyit mond, „Azt, hogy szeretem a feleségem!”.

Jeff Nichols a lehető legszebben vitte filmre Lovingék szívszorító történetét!

És igen, ez a pali egész egyszerűen képtelen hibázni! Nem feltétlen a Loving a legerősebb mozija, de hogy a legérzékenyebb az egyszer biztos!

Ruth Negga-nak Oscart, Joel Edgertonnak pedig mindnyájunk mélységes elismerését!  Most!

85%

http://www.imdb.com/title/tt4669986/