Monsters

A Zsivány egyes, illetőleg a 2014-es legfrissebb Godzilla film direktorának rendezői debütje a Monsters; ez a különös atmoszférájú, alacsony büdzséjű posztapokaliptikus vízió, mely kétségkívül emlékezetes mozi - már ami a hangulatát illeti -, a vállalásait végül mégsem tudja maradéktalanul teljesíteni – mintha egy hosszú, komplex regény/regényfolyam kicsit átgondolatlan, koncepciótlan kivonata lenne. 

Már ekkor – 2010 az évszám! - látszott, hogy Garreth Edwards baromi ambiciózus filmes, és hogy több szállal kötődik a ’80-as évek klasszikus sci-fi-jeihez, George Lucas és Steven Spielberg világához. Ahhoz a korszakhoz, amikor még nem volt CGI, s sokkal inkább a hangulati elemeken, a karakterrajzokon és a kontextus ábrázoláson volt a hangsúly, mint a látványon. 

Vélhetően mindenki egy vérgőzős szörnyfilmre asszociál a címet olvasva, a Monsters azonban meglepően visszafogott és lírai - csendes, minimál mozi.
A végzetébe sztoikusan beletörődött emberiséget polipszerű földönkívüli lények abuzálják immáron évek óta. Közeleg a vég (?)

A rendező nem hangos összecsapások, akciódús szcénák és horrorisztikus jelenetek árán teremti meg a fagyos légkört!

A Földet megszálló idegen entitások is csak a - váratlanul a sztoriba ékelt - fináléban lépnek porondra úgy isten igazából. S noha katasztrófafilmes a körítés, a két főszereplő (a kataszrófa-fotós Andrew és a családjához az USA-ba igyekvő Sam) találkozásán, utazásán, és kibontakozóban lévő kapcsolatán van a fókusz.

Edwards ügyesen játszadozik el a road-movie zsáner adta lehetőségekkel, miközben kellően vészjósló atmoszférát is teremt. S bár a szereplők karizmatikusak, az azóta már a 12 év rabszolgaságban és az Argó-akcióban is remeklő Scoot McNairy karakteres főszereplő, nincs az egyébként erős hangulaton és a színészi játékon kívül komolyabb fogódzó a néző számára.

A két központi figura kacérkodása egymással életszerű, az embertelen körülmények között is emberiek és természetesek a diskurzusok, mégis vajmi keveset tudunk meg a szereplőkről – Andrew családi drámája, s Sam vőlegényével való konfliktusa pl. csak érintőlegesen van megemlítve.

Pedig jó felé kapizsgált Mr. Edwards, valahol ott lett volna a megfejtés! 

A dokufilmes képi világ okés (illeszkedik a cselekményhez), a karakterek nem tipikus hollywoodi tucat arcok, s Edwards a suspense-el sem bánik rosszul. Jó csomó politikai áthallás – menekültkérdés, bevándorlás stb. – is terítékre kerül a Monsters-ben, de csak úgy elnagyoltan, sebtében odavetve.

A befejezés kérdőjeles/kérdéses, teljesen más irányba viszi a sztorit végül, mint az vártuk.
Mintha Edwards végig direkt széllel szemben pisálna, és vállaltan szembe menne az amerikai mintákkal – ami abszolút dicséretes, csak hogy nincs a művészi rebellió mögött tényleges, kiérlelt, átgondolt koncepció.  

Nem tudjuk nagyon szeretni, a „másságát” és a törekvéseit viszont értékeljük! 

65%

http://www.imdb.com/title/tt1470827/