Nagy kár, hogy ilyen remek
közönségfilmek, mint a The edge of
seventeen rendszeresen elkerülik a hazai forgalmazók figyelmét. Pedig Kelly Fermon Craig mozija – ha nem is robbantott
kasszát – a ráfordított 9 milliós költségvetést már rég visszatermelte az
USA-ban. Szerették odaát, mind a kritikusok, mind a nézők! Ráadásul Hailee Steinfeld számára hozott idén egy
Golden Globe-jelölést is! Azért az
már csak valami!
Az első szerzői filmjét jegyző Kelly Fermon Craig olyasféle csupaszív,
játékos coming-of-age mozit hozott
tető alá, mint amilyen nagy kedvencünk, a 2013-as Az első igazi nyár volt anno. Craignél
talán több a séma, a hagyományosabb műfaji elem, viszont műve ugyanúgy csordultig
van emócióval, szívvel és lélekkel, mint a Nat Faxon-Jim Rash duó filmje!
Egy szó, mint száz, tisztelt, drága nagyérdemű, íme az elmúlt egy néhány esztendő
legszórakoztatóbb tini filmje! A szintén mostanában forgott A
tini lány naplója őrjítően zseniális és mesteri - nagyon-nagyon szeretjük! De
Marielle Heller mélabús, drámai alkotása
egészen más élményt nyújt, teljesen más irányból közelíti meg a tinédzser hisztit,
mint Kelly Fermon Craig felszabadult
mozija.
Csak úgy, mint Hellernél, itt is van egy rendkívül szuggesztív
központi szereplő, akivel
baromi könnyű azonosulni, akit rögtön megszeretünk, s akit – nem mellesleg - esetünkben a
csodás Hailee Steinfeld kelt életre! Steinfeld újfent bizonyítja, hogy korosztályának
egyik legátütőbb művésze, s nem véletlen jelölték 2010-ben Oscarra A félszeműben
nyújtott lehengerlő alakításáért! Halkan jegyeznénk meg: mindösszesen 15 éves
volt akkor a kishölgy!!!
A csajszi lazán elviszi a hátán a
filmet, miközben édesanyja szerepében Kyra
Sedgwick szintén brillírozik – a művésznő ’90-es évekbeli, energikus
önmagát idézi! De Woody Harrelson is
nagyon üde, nála közvetlenebb, frankóbb oszifőt keresve sem találhattak volna
az alkotók! A casting remek!
Minden a helyén van ebben a
filmben! A poénok ülnek – számos alkalommal kacagtunk fel hangosan, s napokig
idézgettük, emlegettük a jól eltalált egysorosokat -, a párbeszédek feszesek és
pergők, s a sztori csak nagyon ritkán zökken ki a ritmusából. (E téren mutatkozik
meg talán legszembetűnőbben a direktorasszony tapasztalatlansága!)
Kelly Fermon Craig filmje hiteles és autentikus tinédzserkor-lenyomat! Nadine eszméletlenül
öntudatos és határozott, miközben a saját kis különbejáratú démonaival
küzd/kínlódik konstans. Szemrevaló lány, mégsem képes elfogadni külsejét,
hadban áll a világgal, s koravén természetéből fakadóan nehezen talál barátot;
olyan valakit, aki megértené felnőttes gondolatait. Ezért aztán, mikor egyetlen
szívbéli barátnője összeszűri a levet Dariennel
(ő Nadine hőn utált bátyja), hősnőnk
kétségbe esik, árulásként fogja fel Krista
tettét, s választás elé állítja a lányt: vagy ő, vagy a bátyó! Barátság, vagy szerelem?
Ami egy tini számára tragédia, s
a világ végét jelenti, az a felnőtt dimenziókban rapid módon megoldandó,
piszlicsáré probléma. (A "tétel" természetesen vice versa érvényes!)
Craig mégsem bagatellizálja el a dolgot! Bekúszik a háttérből egy borzasztó - nem is túl régi - családi tragédia, amely egészen más
megvilágításba helyezi a történéseket. (Az élet ilyen, minden baromira
összetett!)
Steinfeld és Harrelson
párosa kitűnő, Kelly Fermon Craig
szkriptje pedig meglepően szövevényes és szerteágazó, sok mindenről beszél
egyszerre, miközben a fókuszt mindvégig a rendkívül karizmatikus főszereplőjén
tartja! Nadine egyébként is az egyik
legjobban megírt – és legparádésabban eljátszott – tini karakter, akihez coming-of-age moziban szerencsénk volt ez idáig!
A kamaszlét összes frusztrációja,
öröme/önfeledtsége és letargiája benne van a The edge of seventeenben!
Esszenciális, végtelenül szellemes,
okos és intelligens korrajz!
Kérem szépen, ilyen pokoli – és mennyei - egy tini lány élete!
Csakis első kézből!
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése