Nem rajongok a fantasyért! A faun labirintusa volt az egyetlen ilyen műfajfilm az elmúlt
dekádban, ami komoly hatást gyakorolt rám.
S most íme itt van J.A. Bayona A monster calls c. műve,
mely ismét egy igen hatásos, komoly energiákkal, s valami egészen megfoghatatlan
varázserővel bíró mozi!
A Szólít a szörny – csak úgy, mint Guillermo del Toro 3 Oscar-t nyert alkotása – az élet tépázta gyermeki
lélek legmélyebb bugyraiba kalauzol. S még ha evidenciákat is fogalmaz meg, fontos
jelentőséggel bír, hisz rendkívül szemléletesen és érzékletesen mutat rá az egyértelműségekre; tetszetősen, elegánsan, és nem mellesleg: nagyon
őszintén sulykol!
A történet Patrick Ness nagyszerű, világhírű bestsellerén alapszik.
Tudjuk viszont, hogy egy jó
könyv önmagában még nem elég egy jó filmes adaptációhoz. Ez esetben azonban
szerencsésen alakult a projekt, a stúdió ugyanis ragaszkodott hozzá, hogy maga
a szerző írja meg a forgatókönyvet, így törekedve arra, hogy a regény komplexitása
megőrződjön, s az oridzsinál mondanivaló megmaradjon.
Autentikus szkript, effektív
adaptáció született tehát, s Ness
furcsán mesés, fantasy-val finoman
átitatott, ugyanakkor nagyon is valós coming-of-age
történetének filmes verziója a lehető legmívesebb tálalásban látott/láthatott
napvilágot!
S ha már szóba került a Faun: del Toro-val szemben Bayona-nál
sokkal inkább a történet pszichológiai, lelki vetületén van a hangsúly, semmint
a fantasy elemeken. Bár kétségkívül
ez utóbbiak is pregnánsan jelen vannak a sztoriban!
A Szólít a szörny azonban – lemeztelenítve – egy elkeseredett gyermek
szembenézése a világ borzalmaival, első, megrázó találkozása az élet
legeslegnagyobb tragédiájával, az elmúlással. Hogy egyikőnk sem képes ellene menni a sorsnak, a
törvényszerűségeknek!
Bayona közel sem olyan artisztikus most, mint A lehetetlen esetében, inkább 2007-es munkájának, az Árvaháznak a letisztultságát éleszti újra.
Családi dráma pereg a vásznon,
abból is a legkeményebb fajta! S noha a végső konzekvencia végtelenül egyszerű,
Bayona a fabulák csodás íve mentén halad; elragadóan bontja ki a sztorit. És ily
módon nem is a tanulság a lényeg, hanem az, ahogyan a
főszereplő Conor – új barátjával, a
címszereplő Monster-el karöltve -
bejárja az imént emlegetett, szépen, kecsesen meghúzott ívet.
Egyetlen elvarratlan szál sem
marad! Zseniális a szkript, csodás az ütemezés, gyönyörűek és frappánsak a kis animációs intermezzo-k! Az eredeti mű – a regény – minden egyes rétege lehámozódik
a sztori-vázról, s így válik igen összetett, sokrétű élménnyé a film!
Az utolsó képkockákkal pedig aztán minden
végérvényesen a helyére kerül!
Kétségtelen, hogy A monster calls a rendező eddigi
legkifinomultabb, s egyben legmívesebb mozija! És nem csupán a rendkívül profin
alkalmazott speckó motion-capture
technika, valamint a kiváló színészi alakítások miatt - Sigourney Weaver, a Conor-t megformáló Lewis
MacDougall, valamint Felicity Jones mind
elképesztőek! (S noha Liam Neesonnak
csupán a hangja van jelen, ha kellően szemfüles vagy, tetten érheted eleven valójában is a filmben! A
jelszó: „fotó”!)
Legfőképp a történet komplexitása
és a nagyon erős érzelmi töltet okán vehető biztosra, hogy A monster calls ott lesz sokaknál/számos médiumnál 2017 kedvenc filmjei között!
Minket – nem túl nagy fantasy barátként is – simán megvett
kilóra, s bömbölésre késztetett Bayona
rendkívül érzékeny, varázslatos mozija!
Február 16-ától téged is szólít a
szörny a vetítőtermekbe!
85%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése