Nagyon szívesen ellátogatnék Sydney-be, mert – állítólagosan – a világ
egyik legtisztább, legrendezettebb és legszebb metropolisza. Viszont valami
minden bizonnyal bűzlik Ausztráliában, hiszen az utóbbi időben elég sok
pesszimista mozit készítettek az abo-k, a „nagy
ausztrál valóság” tehát mégsem olyan, amilyennek gondolom (?)…
Elég, ha csak az Országúti bosszú
rendezőjének, David Michod-nak az előző filmjét, az Animal Kingdom-ot említjük, vagy John Hillcoat-tól Az ajánlat-ot, de az újabbak közül ott
van Nick Cave 20,000 nap a Földön c.,
szintén nem éppen lélekemelő alkotása. Az ausztrálok ennyire dekadens arcok
lennének? Kutya egy világ lehet odaát...
A The rover is ezt a borúlátó
hangulatot viszi tovább, azzal a különbséggel, hogy talán ez az a film, ami
mind közül a legapatikusabb. David Michod antiutópiája
akár a vadnyugaton is játszódhatna, annyira szikár és morózus. Mindezt a
zajokra épülő, hipnotikus erejű score
csak még inkább erősíti, miközben az sem igen oldja a feszkót, hogy az összes
szereplő maga a megtestesült „búvalbaszottság”.
A posztapokaliptikus filmek elemeiből, a film noir-okra jellemző panelekből és a kegyetlen, mocskos westernek komponenseiből építkező
Országúti bosszú nem egy egyszerű, könnyen emészthető mű. Egyrészt, nincsenek
benne olyan karakterek, akik kiválthatják a szimpátiánkat. Guy Pearce
borzasztóan arrogáns és távolságtartó, a nagyszerűen teljesítő Robert Pattinson
pedig annyira együgyű, hogy nehéz vele együtt érezni. Ez egy antihősökkel „hadba induló” mozi, amely
szarik a trendekre és nem célja, hogy megkedveltesse magát. Michod nem
törekszik arra sem, hogy feltétlen szórakoztasson, vagy, hogy közel hozza a
nézőhöz azt a hideg-rideg valóságot, amelyben a történet játszódik.
Ellenben a The rover hangulata
kellően ránk telepszik, s ez a Cormac
McCarthy-s közeg és atmoszféra eléggé erős ahhoz, hogy ne eresszen minket arra a közel
100 percre, amíg a film tart.
Az már más kérdés, hogy kiben
hogyan csapódik le az Országúti bosszú és milyen konklúziót von le a végén.
Mert hogy kétségkívül egy unikális, de ’megosztó’
moziról van szó, amelynek lezárásával sokan elégedettek lesznek, és épp
ezért egy zseniális remekműként könyvelik majd el a filmet, viszont lesznek olyanok
is szép számmal, akik nyilván nem fognak tudni mit kezdeni ezzel az egésszel,
és értetlenül vakarják majd a fejüket. Az is jogos…
Nekünk nem lett a kedvencünk, de
a film számos érdeme mellett mégsem lehet elmenni szó nélkül.
Erős mozi, erős hangulattal.
Vitát generáló lezárással… Mindenki döntse el maga, hogy megérte-e a kínkeserv
és az erőltetett menet… Mi azért egy picit értjük Guy Pearce motivációit… Veled
mi a helyzet?
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése