A 2014-es évben az amerikai Holtodiglan mellett a skandináv koprodukcióban
készült Lavina volt az a film, ami keményen „bemutatott” a házasság
intézményének.
A Holtodiglan véres és izgalmas,
a Lavina viszont inkább drámai elemeket használ, de ez nem jelenti azt, hogy ez
a realista léleksanyargatás ne hordozna
magában feszültséget.
Ruben Östlund rendező belassult
jelenetei annyira nyugtalanítóak, mint a legádázabb thriller. Pedig itt „csak”
a kőkemény valóságot kapjuk a pofánkba…
A francia Alpokban járunk, egy
hiper-szuper síparadicsom a helyszín. Apa, anya és a két gyerek jól megérdemelt
pihenésüket töltik: síznek, a hotel szobában sziesztáznak, két lesiklás között
pedig a sí centrum éttermében isznak, esznek. Majd az egyik nap a pálya
melletti teraszon elköltött ebéd közben megindul
feléjük a lavina, melyről Apuci először azt gondolja, hogy csupán
irányított ’akcióról’ van szó, s a sípálya gondnokai szabadulnak meg imígyen a ’hófeleslegtől’,
de amikor a görgeteg egyre félelmetesebben közelít a terasz felé Apa kétségbe
esik, fogja az I-phone-ját és kereket old – ott felejtve a két gyereket és a
feleséget. Ennek a lavinának viszont – képzavarral élve – nagyobb volt a
füstje, mint a lángja, s a teraszt csupán egy kis porhó borítja be a több
méteres hótömb helyett. Apu "bátortalan" reakciója miatt azonban Anyuban elindul valami –
egy újabb „lavina” -, ami alapjaiban
kérdőjelezi meg a házaspár együvé tartozását és kapcsolatát.
Östlund filmje nagyon jól
adagolja a feszültséget, nagyon szűkszavú, párbeszédeknek igen ritkán lehetünk
fül – és szemtanúi… beszélnek a
képek, a színészek gesztusai, arckifejezései és rezdülései, és a havas táj.
A szkript nem teszi le egyik
főszereplő mellett sem a voksát. Hol a feleség, hol pedig a férj küzdelmét
látjuk - nincs igazság a Földön (?)…
Vagy mégis? Hiszen a fazon ott
hagyta a kölköt és az asszonyt, „a tények
magukért beszélnek, ide orvosi papír nem kell!”. Vagyis minden más már csak
felesleges magyarázkodás, és mellébeszélés, ostoba bla-bla. Egyszerű ez, mint
az egyszer egy: vagy szeretünk, vagy nem…
A Lavina azért is értékes, és
érdekes film, mert nem ad egzakt válaszokat. Östlund megmutat egy felettébb
kiélezett krízis helyzetet, egy vérbeli drámai szitut, de nem fejti meg a
problémát, és nem rágja a szánkba a konklúziót. Ez nem a Mónika-show, itt
nincsenek Coelho-i bölcsességek! Mert ez az élet, minden keserűségével, hazugságával
és önáltatásával együtt.
Kemény. Ez a lavina tutira maga
alá temet!
85%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése