Szóval vannak ezek a McDonagh-fiúk akik már egy ideje eltökélten igyekeznek valami egészen újszerű
színt vinni az európai filmgyártásba. Az európai film persze köszöni szépen, jól van – pláne, ha rendre
ilyen alkotók bukkannak fel "a semmiből" -, az európai filmnek nincs szüksége teljes vérfrissítésre, viszont tuti, hogy McDonagh-ék nélkül sokkal 'vérszegényebb' lenne! A
két tesó ugyanis különös és egyedi módon mixeli össze a fanyar, ironikus humort
és a drámát; s mindig valami fájó pontra tapintanak rá, sebeket tépnek fel,
vagyis: egy gyors mozdulattal elrántják a szőnyeget, imigyen felfedve az alá
sepert ganét…
Martin McDonagh eddig a zseniális Erőszakikkal és A hét
pszichopata és a si-cu-val hívta fel magára a figyelmet, tesója, John Michael pedig a vicces A guardistával aratott 2011-ben. A fazon
azonban második egész estés játékfilmjére szinte teljes egészében "kigyomlálta
magából" a humort, s egy gondolkodós, finom iróniával átitatott drámát
készített - ez a Calvary.
McDonagh-ék „múzsája”, Brendan Gleeson ezúttal is szerepel, és
hát eszement jó a pali, mint azt megszokhattuk!
-large-picture.jpg)
Father James remek pap, remek
lelki vezetője az ír kisváros keresztény közösségének. Egy nap azonban a
gyóntatószékben egy ismeretlen férfi közli vele, hogy egy hét múlva végezni fog
vele, csupán azért, mert jó ember. Az
idegen szerint, ha egy pedofil papot ölne meg, az senkit nem érdekelne,
ellenben, ha egy köztiszteletben álló, ’bűntelen’
embert tesz el láb alól, no az már valami. James atya rezignáltan veszi
tudomásul a hallottakat, nem értesíti a rendőrséget, nem rohan segítségért, éli
az életét, továbbra is aktívan részt vesz a kisváros hétköznapjaiban. Az idő
azonban telik, Father James napjai meg vannak számlálva …
McDonagh filmjét a 2014-es Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon
Magyarországon már nem hivatalosan bemutatták, ugyanakkor a forgalmazók nem láttak fantáziát
ebben a valóban ’komoly’ - és egyébként rendkívül pesszimista - alkotásban, így a multiplexekbe végül nem került be a Kálvária. Jobb is így...
Mert hiába a szarkazmus és az
irónia, hiába a rengeteg betegebbnél betegebb karakter, ez azért mégis csak egy
dráma, méghozzá a szomorú,
léleksanyargató fajtából.
A szimbólumokat és a kifejező metaforákat
John Michael McDonagh nagyon elegánsan használja.
Egy csomó fontos kérdést érint a
mű: mi a jelentősége a vallásnak a földi lét során, mi az ember küldetése a planétán, egyáltalán,
mi az értelme és 'veleje' az életnek… Amikor James Atya arról monologizál, hogy az emberek
nagy részének a vallás valójában nem jelent mást, mint a „félelmet a haláltól”, na akkor az elég kemény és gyomorba vágó… és
a Kálvária tele van ilyen, és ehhez hasonló nagyon fontos gondolatokkal...
Egy kis hiányérzet azért marad, mi
pl. egyes karaktereket és történetszálakat jobban ’kibontottunk’ volna, de még
így is az egyik legfontosabb és legjobb mozi ez tavalyról!
Ez eddig sem volt kérdés, de tény
ami tény: McDonaghékra ezentúl is érdemes lesz odafigyelni!
90%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése