A fősulis koleszos sztorikat inkább
hanyagoljuk, ugyanis a The roommate-nek nem sok köze van a valósághoz. A mi, kelet-európai valóságunk legalábbis merőben más...
A bűbáj Sara bekerül a hőn áhított
egyetemre, buli, picsáskodás, faszik… Nagyjából erre blazírozik a csajszi. Kap
is egy tündibündi szobatársat, az angyali Rebecca személyében, akivel jól össze
is barátkoznak. Jöhetnek a party-k és a medencés bulik! Azonban Beca fura dolgai
és az egyre különösebb történések a koliban elgondolkodtatják Sara-t. Vajon a
roommate nem is az a tündéri teremtés, akinek mutatja magát?
Hűha, ennyire „agyafúrt”
sztorival rég találkoztunk…
Sajnos amennyire együgyű a
történet, annyira együgyű maga a film is. Pedig néha a legprosztóbb alapötletből
születnek a legzseniálisabb cuccok, de A szobatárs olyan messzire van a
zseniálistól, mint Makó Jeruzsálemtől.
Bizonyos elemeiben a film
megidézi a ’90-es évek végén reneszánszukat élő tini-horrorok jobban sikerült momentumait, azonban Christian E.
Christiansen sablon-thrillere nem képes kilépni a saját árnyékából.
Egyébként nem bántóan rossz a The
roommate, ellenben bántóan semmilyen.
És ha van olyan, hogy feszültség nélküli, suspense-mentes thriller, na akkor A
szobatárs kurvára az!
…de tényleg, tutira csak az fogja
tövig rágni a körmeit, aki taknyosra
sírja magát a klasszikus Disney-rajzfilmeken és aki karfát szorongatva,
már-már hisztérikusan izgul az Armageddonon.
Minka Kelly mondjuk mindenképp
megér egy „misét”. De az egy másik történet…
Gyengusz.
30%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése