A helyszín Rio, azon belül is a favela-övezet, vagyis a nyomornegyed,
ahol két guberáló kis srác egy pénztárcát talál a szeméttelepen. A brifkóban van
egy kis zsé, amelyet a tizenévesek örömmel költenek a napi betevőre - és eközben nem
is sejtik, hogy valójában milyen jelentős "fogással" lettek gazdagabbak. A két fiú, Rafael és Gardo a „patkány” becenévre hallgató barátjukkal
kiegészülve eszement kalandokba keverednek; meg kell fejteniük a titokzatos
pénztárca titkát, s hogy miért üldözi őket kitartóan a rendőrség, azaz a
korrupt Federico nyomozó. Közben egyre jobban belekeverednek a szövevényes ügybe, s minden
leleményességükre szükségük van, hogy tisztára mossák becsületüket, és
összerakják a pénztárca tulajdonosának, José Angelónak a történetét.
Amikor Stephen Daldry (A felolvasó; Billy Elliot; Az órák)
filmet készít, méghozzá egy olyan forgatókönyvíró társsal (Richard Curtis!!!), aki mindnyájunk kedvenc karácsonyi
alapvetésének, az Igazából szerelem-nek
a szkriptjét jegyzi, akkor azért arra illendő odafigyelni.
Bár Daldry kezdeti lendülete az
utóbbi időben picit alábbhagyott (a 2011-es Rém
hangosan és írtó közel egyáltalán nem volt olyan erős, mint a direktor 2000-es
évek elején készült munkái), összességében mégis elmondható, hogy a rendező mindig kiegyensúlyozott, egységes
mozikat kreált. Nincs ez ezúttal sem másképp, most is egy jól összerakott mozgóképpel
van dolgunk, viszont a Tom Hanks-es, Sandra Bullock-os szeptember 11-es sztori szelleme azért még kísért, és a
szájbarágós, demagóg hangvételt a rendező sajnos a Trash-be is ’átmentette’.
Kár érte, mert így kevésbé
érezzük a létjogosultságát annak a filmmel kapcsolatos hangzatos frázisnak,
miszerint „a Trash Brazília méltó válasza
a Gettómilliomosra”. A párhuzam azonban nagyjából helytálló, ugyanis a
Szeméttelep is meseszerű és okító jellegű, s ezt a filmet is eredeti
helyszíneken forgatták, s ez a mozi is hasonló ívet jár be, mint a 2009-es
Oscaron elsöprő sikert aratott Danny Boyle-alkotás. Viszont a Trash,
bármennyire is szerethető, közel sem olyan kompakt és ’jól összerakott’,
mint a Gettómilliomos.
Pedig Daldry valóban minden
rendelkezésére álló ’eszközt’ bevetett a siker érdekében: a gyerekszereplőket pl.
a favelákban castingolta! …és milyen jól tette, hisz valóban zseniálisan
teljesítenek a srácok. Mindennemű színészi tapasztalat nélkül oldják meg remekül a
feladatot, és az az igazság, hogy rendesen el is viszik a balhét! Emellett a brit
rendezőnek sikerült valódi sztárokat is megnyernie a projekthez – húzónevekkel
nyilván könnyebb volt eladni a 'terméket' -, így mellékszereplőként feltűnik a
filmben Martin Sheen és az egyébként
tehetséges, de most elég haloványan teljesítő Rooney Mara is.
Daldry pellengére állítja a
brazil rendőrséget, s az annak berkeiben burjánzó korrupciót, felhívja a figyelmet
a Rio-i szegénységre és éhínségre, s mindezt egy valóban tempós, pörgős történeten
keresztül teszi. Mi nézők pedig készek vagyunk szorítani és szurkolni a sztori
főszereplőinek - naná, hiszen annyira szeretnivaló kölykök!
A szívünkig azért oly mértékben
nem hatol, mint Boyle műve - az angol rendező ugyanis nem olyan leleményes,
mint skót kollégája -, de a Trash egy kellemes kis mozi, amely a krimi és a
drámai szál mellett a klasszikus ifjúsági filmek hangulatát is megidézi.
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése