Amennyiben non-stop rúgkapálásra,
kaszabolásra és ügyesen megkomponált verekedésekre vágysz (ezennel eltekintenék
a harcművészeti stílek és irányzatok kivesézésétől…), s ha arra vártál jó
ideje, hogy az elragadtatástól végre tátott szájjal bámulhass egy ’ízig-vérig’
akciófilmet, akkor A rajtaütést látnod kell!
Gareth Evans
forgatókönyvíró-rendező semmi újat nem talált fel, ellenben olyan adrenalin
lökettel „sokkol”, amely páratlan a maga nemében. Emellett az intenzitás
mellett pedig már nem is olyan lényeges, hogy a történet kb. egyenértékű egy
békebeli Commodore 64-es videojáték alap sztorijával: van egy bazi nagy ház a
Jakarta-i gettó kellős közepén, amelynek a legeslegtetején lakik a fő gonosz,
akit természetesen ki kell iktatnod. De míg az alagsorból feljutsz a 'ki tudja
hányadik' szintre, számos ellenséggel kell megküzdened, és rengeteg embert próbálóbbnál
embert próbálóbb milestone-t kell abszolválnod.
Egy szóval: épkézláb cselekmény
és történet szál nincs, következetesség és realitás még úgy sem (természetesen
minden egyes jöttment csöves profi harcművész a filmben, a főhős meg mindent és
mindenkit túlél és – „értelemszerűen” – ’legyak’…), cserébe viszont olyan
lélegzetelállító küzdelem és kínkeserv van, hogy készséggel szemet hunyunk ezen
– a film szempontjából egyébként elhanyagolható és jelentéktelen – apróságok
felett.
Ha folyamatos „zúzásra”, vérre,
verítékre áhítozol, bátran próbálkozz a The Raid: Redempiton-nel, nem fogsz
csalódni, a látványos harcjelenetek garantáltan a székbe szegeznek majd!
Az indonéz akció mozi 2011 óta
amolyan „fél-kult” státuszban tetszeleg, Evans pedig a nem várt sikeren
fellelkesülve már el is készítette a második részt, mely nemrégiben debütált a
mozikban, és hamarosan mi is „megemlékezünk” róla.
Üsd, vágd, nem apád! A többi
úgyis csak szájkarate…
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése