…már maga a zsáner – politika-thriller
– is egy meglehetősen göröngyös terep, de mivel A 44. gyermek egy 2008-as Tom
Rob Smith bestseller alapján készült, amely sokkal inkább ponyva, mint
mélyen szántó szépirodalmi mű, ezért kifejezetten ódzkodva és félve közelítettünk Daniel Espinosa (Védhetetlen; Instant dohány) filmjéhez.
A félelmeink némileg be is igazolódtak;
mindvégig érezhető ugyanis, hogy ez egy „adaptáció”, s mint olyan, kicsit
elnagyolt, túlzsúfolt, és ennek következtében picit felszínes is.
Hiába, úgy tűnik 135 perc sem elég egy vaskos könyv
filmre viteléhez…
A Ridley Scott által producerelt Child
44 szétszabdalt, fejezetszerű tagolása sem könnyíti meg a néző dolgát, nem
beszélve arról, hogy olyan szereplők mennek a süllyesztőbe a cselekmény
előrehaladtával, mint pl. Gary Oldman
- akinek mintha csak a jól csengő nevére lett volna szükség, nem pedig a
nagyszerű színészi képességeire…
Tom Hardy viszont zseniális, mint mindig, ugyanakkor nem értjük,
hogy miért kell egy orosz földön játszódó amerikai filmben az akcentust
erőltetni... ettől ugyanis nem lesz sem autentikusabb, sem „testközelibb” az
élmény – csak idétlenebb…
Számos hibája ellenére azonban A
44. gyermek működik, hiszen a történet erős és figyelemfelkeltő, s Espinosa –
bár nem következetes és nem is tudja minden esetben ízlésesen megkomponálni a
jeleneteit – jó tempót diktál és az atmoszférateremtésben is jeleskedik.
Szóval: sorozatgyilkos szedi
áldozatait a sztálini Szovjetunióban…
Na ne mondd… Abban az időszakban,
amelyben a demagóg propagandához való beteges ragaszkodás „dívott”? Abban az
érában, amelyben a "rend őrei" azt a frázist szajkózták kitartóan, hogy „a Paradicsomban márpedig nem létezik gyilkosság”?
A történet alappillére tehát –
vagyis a ’sorozatgyilkosos’ vonal - elég
jó kontrasztot képez a kontextussal. …tulajdonképpen emiatt a konstans
’feszültség’ miatt képes mindvégig fenntartani a figyelmet a film.
Érdekesség, hogy Espinosa, svéd
rendező lévén, számos honfitársát hozta magával a „sztoriba”. Így láthatjuk
mellékszerepekben a Q-ügyosztály (Nyomtalanul; Fácángyilkosok) két
skandináv „nyomozóját”, Nikolaj Lie Kaas-t,
illetve Fares Fares-t.
De ha már casting, itt van még Noomi Rapace (A tetovált lány-sorozat; Prometheus; Piszkos pénz), valamint Joel Kinnaman (Éjszakai hajsza; Robotzsaru) is, akik szintén igyekeznek
jelenlétükkel emelni az ’előadás’ fényét.
Mégsem lehet elvonatkoztatni
attól a ténytől, hogy Espinosa munkája azért kicsit összeszedetlen és zilált.
Kétségtelenül akad a filmben jó pár emlékezetes momentum, Hardy is újfent „nagyot
jön”, de a hibák felett ezúttal nem tudunk szemet hunyni, hiszen nincsenek oly
mértékben - elegánsan - kompenzálva, ahogy azt elvárnánk.
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése