New York city, 1981. Abel Morales feltörekvőben lévő
vállalkozó, aki fűtőolaj szállítmányozással foglalkozik. Az 1980-as évek
kezdete azonban kemény időszak volt, nem csak a Nagy
Almában, hanem az egész Amerikai
Egyesült Államokban. Burjánzott a korrupció, sikkasztási ügyek tömkelege, gyilkosságok,
öngyilkosságok, ecetera, ecetera…
Morales igyekszik az árral
szemben ’tempózni’, de úgy tűnik, hogy bármennyire is kitartó, és elkötelezett,
ez a mutatvány bizony felemészti az erejét, s az örvény magával rántja a
mélybe.
A könyvelésére rászáll az FBI, a
fűtőolaj szállító kamionjait egy bűnbanda fosztogatja.
Abel vesztesége óriási, szorul a
hurok, mindeközben pedig még egy föld ügybe is belekeveredik… záros határidőn
belül kell több száz ezer dollárt felhajtania, ha nem akarja bebukni a korábban
már leszurkolt foglalót.
J.C. Chandor (Krízispont;
Minden odavan) folyatja a jó szériát, s akárcsak a 2013-as Robert Redford-os All is lost-ban, most is egy, az elemekkel küzdő, elszánt, állhatatos
férfiút állít története középpontjába.
Oscar Isaac zseniális, bármi, amiben láttuk az utóbbi időben (Kétarcú január; Ex Machina, Llewyn Davis világa), csak és kizárólag róla szólt. Egyszerűen nincs „ellenfele” és játékostársa
a vásznon, nincs olyan, aki felvehetné vele a „versenyt”. Olyan erős
jelenléttel bír a fickó, hogy az már szinte félelmetes. A régi vágású „iskolát”
képviseli, mégis rendkívül friss és „mai” a játéka, nincsenek felesleges
manírok és modoroskodás, minden egyes gesztusa és mimikája maga a nagybetűs „természetesség”.
…a feleség szerepében Jessica Chastain alakít még nagyot, de
Isaac mellett biza nehéz labdába rúgni.
A súlyos szavakkal, szentenciákkal
terhelt feszült dialógusok meg is kívánják a szuggesztív színészi jelenlétet és
kimunkált játékot. S bár egy lassan csordogáló műről van szó, a dinamikával nincs
probléma. Épp úgy, ahogy Fincher Zodiákusa,
az Egy durva év is remek tempót
diktál, a maga sejtelmes, titokzatos, bonyolult, „megborult” univerzumában.
De Chandor műve mégis inkább Sydney Lumet klasszikus remekműveinek
hangulatára és dramaturgiai felépítésére hajaz. Benne van a Kánikulai délután fülledt feszkója, a Serpico hangsúlyos karakterdrámája – de még
a Mielőtt az ördög rádtalál modernebb
hangvétele is.
…eközben pedig a Scorsese-éra előtti gengsztermozik fullasztó, tikkasztó atmoszférája is megidéződik. Ráadás
gyanánt pedig a film háromnegyedénél egy bravúros, old-school akció szcénát is kapunk, amely az utóbbi évek egyik
legrealisztikusabb üldözéses jelenete.
A most violent year fokozott nézői figyelmet és odaadást igényel.
Ha nincs meg bennünk a hajlandóság, akkor biztosan nem fog működni, ellenkező
esetben viszont egy óriási élményben lesz/lehet részünk.
Nem beszélve arról, hogy hosszú
idő után végre ismét készült egy régi vonalas, kigondolt, nagyon határozott,
kompromisszummentes bűnfilm, amely
elegánsan tiszteleg a legszürkébb noir-os
hagyományok előtt.
A zárójelenet pedig olyan, akár
egy gyönyörű festmény: a vér és a fekete olaj a hófehér siló oldalán…
Profi!
90%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése