Ha létezik olyan, hogy „feel-good thriller”, akkor a Menedék mindenképpen az. Gyönyörű
emberek tobzódnak egy gyönyörű helyen, „kínlódnak” a múltjukkal, próbálják rendbe
rakni az életüket, miközben mi nézők maximálisan tisztában vagyunk azzal, hogy
történhet bármi, jöhet a vérszomjas férj, felgyújthatja a csodás kikötő
melletti kis takaros kalyibát, végül úgyis happy
lesz minden.
Viszont bármennyire is gejl ez az
egész, Lasse Hallström azért
megbízható iparos, és mivel már rendezett Nicholas
Sparks adaptációt (2010: Kedves John!),
tudja, hogy hogyan, s mi módon közelítsen a bestseller-szerző könyveinek
filmre viteléhez.
Sparks az amerikai háziasszonyok
nagy kedvence ezúttal sem hazudtolja meg önmagát: természetesen ismét rendkívül
szirupos és - amerikaiasan szólva - „pretty
corny” minden, viszont bárki bármit mond, ez akkor is egy profi módon
összerakott giccs, ami ha
hangulatodnál vagy, még akár kellemes perceket is szerezhet.
Josh Duhamel Scenic route-ja
minket végérvényesen meggyőzött arról, hogy a fickó képes és tud is
színészkedni. S ez a „gyermekeit
foggal-körömmel védő rendíthetetlen, szőrös szívű apuka” szerep is
kifejezetten jól áll neki. De a Mindörökké
rock-ból és a Footloose 2011-es
remake-jéből ismerős Julianne Hough
is abszolút jól muzsikál. Tud nagyon cuki lenni és a ’könnybe lábadt kétségbeesett tekintet’ is egészen jól áll neki. Kell
ennél több?
Persze láttunk már hasonló mozit,
egészen pontosan 1991-ben, Julia Roberts-el
a főszerepben, (Egy ágyban az ellenséggel),
és hát minden egyes fordulat jó előre megjósolható, mégis: Sparksfalva csudi egy hely, ahol mi is szívesen elidőznénk – akár egy
életen át is…
Na jó, ez a közel 2 óra is bőven
megteszi!
60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése