A New York-i Grand Central Station forgalmas kavalkádjában a semmiből
– vagyis egy kósza fénycsóva kíséretében – bukkan elő Prot, az ártatlan, jámbor idegen, akinek sikerül egyből a rendőrség
kezei közé kerülnie, majd, mivel váltig állítja, hogy egy távoli bolygóról, a K-PAX-ről érkezett a Földre, rövidesen egy
idegszanatóriumban találja magát. Itt találkozik a tapasztalt pszichológussal, Dr. Mark Powellel, aki kezdetben nem
hisz Prot meséjében, de a férfi – földönkívüli (?) – olyan dolgokkal áll elő,
amelyekre nincs épkézláb magyarázat, ráadásul tudásával teljességgel elképeszti
a csillagász professzorokat is…
Iain Softley (A titkok
kulcsa; Adatrablók; A galamb szárnyai) K-PAX
c. filmje kellemesen szövi össze a drámát a sci-fi-vel és a filozofikus
tartalommal. Nem nyúl olyan mélyre, de nem is csak a felszínt karcolgatja.
A K-Pax megjelenésekor (2002.)
nem aratott osztatlan sikert, a kritikusok nem értették, a mozilátogatók még
úgy sem. Softley alkotása a dvd-forgalmazással
egyidejűleg találta meg a közönségét és a rajongótáborát; megérdemelten, hiszen
egy kifejezetten érdekes és különleges filmről beszélünk.
A rendező ügyesen lavírozik a
zsánerek között, egyedi, levitatív atmoszférát teremt, no és ott van neki
aduászként a két nagyágyú: Kevin Spacey
és Jeff Bridges.
Vitathatatlanul Spacey
viszi azonban a hátán a filmet; sztoikus nyugalmat áraszt, valóban ő maga Prot, a megpróbáltatásokat
bölcsen, nyugodtan viselő ’emberszabású alien’.
„Egy buborék miért gömb alakot vesz fel? Azért, mert ez energetikailag a
leggazdaságosabb konfiguráció. Hasonlóan, az ön bolygóján, úgy nézek ki, mint
ön; a K-PAX-en, mint egy K-PAX-i.” – mondja Prot, és
elhisszük neki, helyesebben mi is elgondolkodunk, hiszen annyira nyilvánvalónak és
logikusnak tűnik: a K-PAX létezik!!!
Kellemes, őszinte mese a K-PAX,
amelynek annyi a jó és értékelhető, pozitív tulajdonsága, hogy azt az egy-két negatívumot
bőven hajlandóak vagyunk neki megbocsátani.
„Prot azt mondta, hogy találjam meg a boldogság kék madarát. Ez egy
feladat. Az első a háromból.”
TUDTAD, HOGY?
A filmet eredetileg a Walt Disney Pictures forgalmazta, később
azonban a Universal Pictures vette
meg a K-PAX nemzetközi jogait, amelybe aztán beszállt a Pathé és a FilmFour is.
Sokan úgy vélik, hogy ez a rengeteg kalamajka a forgalmazás körül tehetett
arról, hogy a mozipénztáraknál nem alakított olyan nagyot a film.
Kevin Spacey-nek 27-szer kellett
eljátszania azt a jelenetet, amikor Prot megeszik héjastul egy egész banánt. Nem irigyeljük érte…
A speckó napszemüveget, amelyet
Prot a filmben visel, Spacey a U2
frontemberétől, Bono-tól kölcsönözte,
szó szerint!!! A színész egy interjúban azt is elmondta: Prot outfit-jét, illetve megjelenését is Bono-ról mintázta!
Eredetileg az volt a stúdió
terve, hogy Will Smith játssza
Prot-ot és Spacey a pszichológust. Smith azonban ejtette a projektet, jött Jeff Bridges, akit a rendező végül
alkalmasabbnak talált Dr. Powell szerepére. Így lett hát Kevin Spacey-ből
földönkívüli!
A Gene Brewer által írt eredeti regényben Prot kedvenc filmje az 1984-es Csillagember, amelyben egyébként
Jeff Bridges volt a főszereplő!
Ha jobban figyelsz, a film szinte
majd minden jelenetében látható halványan az a bizonyos „kósza fénycsóva” a háttérben, Dr. Powell irodájában pedig különösen
szembetűnő a dolog! Sasolj!
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése