1996 egyik legsikeresebb blockbustere volt a Twister, ami az akkoriban reneszánszát élő katasztrófa film zsáner – szerintünk - egyik legjobban sikerült
alkotása.
…és bár azóta is próbálkoztak
hasonló témában (pl. A vihar magja),
a Twister elsöprő erejét, lendületességét és frissességét azóta sem sikerült megismételni, és/vagy lepipálni.
A Michael Crichton forgatókönyve alapján készült, Steven Spielberg által producerelt, a
korábban jórészt operatőrként tevékenykedő Jan
de Bont által rendezett film közel 20 év távlatából újranézve is teljesen rendben van.
Szórakoztató, látványos popcorn mozi, mely debütálásakor technikai
szempontból abszolút mérföldkőnek számított. Nem véletlen, hogy 1997-ben
jelölve volt a legjobb hang és a legjobb vizuális effektek Oscarjára is -
ez utóbbi kategóriában végül A
függetlenség napja happolta el előle a díjat...
A Twister legnagyobb vonzereje azonban mégis csak a kiváló casting: Bill Paxton és Helen Hunt párosa remek, a
mellékszereplők pedig szintén jó választásnak bizonyultak: a szárnyait
bontogató Philip Seymour Hoffman, a
kétségbeesett doktornő, Jamie Gertz,
valamint a konkurens viharvadász csapat „feje”, a gonosz, arrogáns karaktereket
mindig megbízhatóan abszolváló Cary Elwes.
Kellemes, nosztalgikus tornádó-kaland a Twister, egy csomó
túlkapással és irreális szcénával, továbbá egy minden tekintetben látványos és nagyszabású, de 'picit'
„túlreagált” fináléval.
Minden hibájával együtt azonban
mi kedveljük és jó szívvel gondolunk rá!
Best tornado movie ever!
TUDTAD, HOGY?
1997-ben a Twister elnyerte a BAFTA-díjat a legjobb speciális effektusok kategóriában.
A forgatás 1995 tavaszán
kezdődött Oklahoma-ban, azonban az Oklahoma
City-t ért április 19-ei bombatámadás miatt több hónapot csúsztatta a stáb
a munkát. Az oklahomai merénylet volt az USA elleni legnagyobb
terrorista-támadás 9/11-et
megelőzően: a város központjában lévő Alfred
P. Murrah szövetségi épület felrobbantásának következményeképpen 168 ember vesztette életét…
Az oklahomai Wakita town-ban forgatott jelenetek kedvéért a stáb konkrétan lebontotta
a település központját, hogy még hatásosabban jelenítődjön meg a vásznon a tornádó pusztította város. Ezután a
filmesek voltak olyan illedelmesek és előzékenyek, hogy újjáépítették Wakita
belvárosát! Az akkoriban rekord összegnek számító 92 millió dolláros büdzséből bőven futotta az ilyen jellegű hollywoodi
„hóbortokra”.
A filmbéli „Dorothy”, vagyis 'a tornádó-kütyü' létező technológia!
Eredetileg azonban „T.O.T.O.” névre hallgat!
Helen Hunt többször megsérült az akciójelenetek felvétele során.
Saját elmondása szerint ez volt az egyik „legsérülékenyebb” filmje…
Szélgép gyanánt egy Boeing 707-es turbináját használta a
stáb a jelenetek jelentős részében.
A filmet 95 napon át forgatták.
Michael Crichton markát 2 millió
dollár ütötte a forgatókönyvért.
Jan de Bont óriási Tori Amos fan, ezért hangzik el jó
néhány dal a filmben az énekesnőtől.
A legnagyobb nehézséget a forgatás
során a jégeső CGI nélküli, minél
élethűbb reprodukálása okozta. Hosszas szerencsétlenkedés és számos
félresikerült próbálkozás után de Bont és csapata Iowa-ból hozatott speciális jégtömböket, melyek tejet (!) és vizet
tartalmaztak. Ennek a különleges „koncentrátumnak” köszönhetően tudták elérni,
hogy a jégeső olyan frankón mutat a vásznon.
A házat, amely a film végi szcénában szerepel 2010-ben épp egy
tornádó tette a földdel egyenlővé. A sors furcsa fintora…
70%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése