„Felháborító”, hogy nyugati
szomszédaink csak úgy ontják magukból a jó filmeket…
…amennyiben Ausztria és „film”,
elég, ha csak Haneke-t említjük, de
ott van még példának okáért Götz
Spielmann, vagy Johanna Moder…
…és teljességgel biztosak vagyunk
abban - főként az Ich seh, Ich seh alapján
- hogy a Severin Fiala – Veronika Franz
páros is nagy dolgokra hivatott!
Ilyen-olyan horror-blogokon és
fórumokon már tavaly olvasni lehetett a filmről; „az elmúlt évek leghidegrázósabb horrorja” és a hasonló hangzatosságok
pedig valóban egy igazi kuriózumot, egy amolyan ízig-vérig „must-see” mozit ígértek. Ment tehát
erősen a hype és hát nyilván minden
különlegességre éhes filmbarátot sikerült is jól felcsigázni…
A nemzetközi porondon Goodnight Mommy címen futó alkotás 2014.
augusztus 30-án debütált a Velencei
Filmfesztiválon, és konkrétan ’körbeturnézta’ a fél világot. Közben pedig komoly
elismeréseket, jelöléseket és díjakat is gyűjtött!
…no és az sem elhanyagolható tény,
hogy a Rotten tomatoes-on – ami köztudottan
ez egyik legkritikusabb, legfikázósabb mozis „seregszemle” – 75%-on áll a film,
ami szintén elég - khmm - jelentőségteljes…
Fiala és Franz szerzői alkotásáról egyébként nagyon nehéz spoiler nélkül értekezni. Ugyanis épp a titokzatosság, a lassan adagolt információ és feszültség a nagy erőssége a műnek.
Látunk egy tóparti luxus
nyaralóban tobzódó csonka családot, két kisfiút, akik böfögő versenyt
rendeznek, Anyukát, akin nemrégiben valamilyen életmentő operációt hajtottak
végre, melynek következtében az egész arcát kötés takarja. Minden nagyon
misztikus és talányos, s csak a játékidő előrehaladtával jutunk egy-egy fontos,
lényegi infó birtokába.
Rendkívül ügyesen építkezik a
történet, fullasztó az atmoszféra, s bár viszonylag hamar kiderül, hogy mi az, ami
„nagyon nincs rendben”, Severin Fiala és Veronika Franz képesek egy
huszárvágással egészen újszerű mederbe terelni a cselekményt; oly módon, olyan
eleganciával, hogy mégsem válik olcsó, vásári rémisztgetéssé a film.
Nagyjából az alkotás felénél
következik be a pálfordulás, amikor is a Goodnight Mommy átvált torture-ba, ugyanakkor a pszichológiai vetület
és a talányosság – nagy szerencsénkre - megmarad.
A torture elemek és szcénák Haneke
Funny games c. munkáját idézik, azzal a kivétellel, hogy itt nincs irónia,
minden vérkomoly és „halálos”. A ’dráma’ is úgy történik meg, hogy nincs
felvezetés: „tessék kérem figyelni, na
itten most dráma, igazi tragédia következik”, hanem életszerű az eseménysor
– szemben a tucat horrorok béna, valószerűtlen dramaturgiájával.
Az operatőri munka egészen
elképesztő, egy gyönyörűen fényképezett art
horrorral van tehát dolgunk! (Legutóbb az Under the skin tudott ennyire hatásos vizuállal „támadni”!)
…a két gyerekszereplő meg –
akiket az életben is Eliasnak és Lukasnak hívnak – óriásit alakít! Jóféle
eszköztelen színjátszással, zsigerből oldják meg a „feladatot”, abszolút
sallangmentesen.
Nálunk egyértelműen a Goodnight
Mommy az év eddigi legerősebb, leginvenciózusabb horrorja – körözi az It follows-t!!! – hisz teljességgel 'minimál' alapanyagból képes igazán nagyot „alkotni”! Bízunk benne, hogy hamarosan –
szeptember 11-e elvileg a hivatalos bemutató dátuma! - a magyar mozikba is
eljut a film!
Semmi parasztvakítás, semmi sablon…
Bőr alá bekúszó, jéghideg „terror”…
85%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése