The way way back - Az első igazi nyár

Emlékszel még „arra”a nyárra? Nem, nem arról beszélek, amikor az all inclusive hotel teraszán szuggeráltad átlényegülten a giccses naplementét, melynek vörös leve sex on the beach koktélként folyt bele a hullámzó tenger habjaiba, s szinkronban szívtad a havannai szivart és szürcsölted a mojito-t, miközben azon elmélkedtél, hogy „a fene egye meg, azért mégis megéri…”.

Nem, az egy másik film.

…na szóval: emlékszel arra a nyárra, amikor Anyád hőn utált pasijával voltál kénytelen együtt tölteni a szünidőt, és a műfater szekatúrája már - már elviselhetetlen módon keserítette meg minden egyes napodat,  s a pokolba kívántad az egész világot és inkább valahol kurvára máshol lettél volna? 

A 14 éves Duncan (Liam James kurvára szerencsétlen) kényszerül az imént felvázolt szituba és szó mi szó, baromira szenved. Nem elég, hogy meg kell küzdenie a tenyérbe mászó, kispolgári és – mondjuk ki – faszkalap pótapukájával (Steve Carell zseniális) és annak folyton picsogó tinédzser lányával, de anyja (Toni Collette természetes, érzékeny játéka és jelenetei szintén élményszámba mennek) életének rossz döntései is most kristályosodnak előtte, valamint a „hova tovább” kamaszérzés is csak tovább nehezíti számára a vakációt. Nem is beszélve a szerelemről, melynek ízét szintén most kóstolgatja először Duncan… Szóval a helyzet reménytelen, reménytelenebb tán nem is lehetne…

Jön azonban a megváltás: Owen, a Sam Rockwell által megformált karakter, és életet lehel Duncan nyomorúságos mindennapjaiba! Azt hiszem többet nem is érdemes elárulni a történetről.

Rockwellről eddig is tudtuk, hogy korunk egyik legtehetségesebb színésze, de itt egész egyszerűen brillírozik, a hátán viszi a sztorit. A film legerősebb és legemlékezetesebb jelenetei egyértelműen hozzá fűződnek. A faszi annyira pofátlanul laza és természetes, hogy az már vérlázító.

De természetesen mindez mit sem érne Nat Faxon és Jim Rash nélkül (a két író-rendező mellékszerepekben szintén feltűnik a filmben!), akik a megálmodói eme csodás, vicces, icipicit drámai, egyébként egyszerű, de mégis nagyon emberi és különleges történetnek.

A meglehetősen gyászos alaphelyzet és felütés ellenére egy igazi feel-good movie a The way, way back, nagyszerű szereposztással, magával ragadó sztorival és helyszínekkel, kiváló dialógusokkal és egy nagyon találó, jóleső és kissé megható lezárással.  Az élet nem fenékig tejfel, és ehhez igazodva – szerencsére - az alkotók sem gondolkodtak egy szirupos, összeborulós végkifejlettben.

Az első igazi nyár valódi kis gyöngyszem, melynek minden képkockáján látszik a törődés, s az hogy egyértelműen az alkotók szívügye volt a történet. Az amerikai mércével nagyon szűkösnek mondható, valamivel több, mint 4,5 millió dolláros büdzsé azonban többszörösen megtérült, tehát sikeres moziról beszélünk. A siker pedig megérdemelt, hiszen a 2013-as év egyik legjobb filmjéről van bizony szó!
Nagyon emlékezetes – akár csak az a bizonyos nyár, pótapukástól, mindenestül…

90%

http://www.imdb.com/title/tt1727388/