Na már most: kényes témáról filmet
készíteni mindig nagyon rázós terep. …s ha a téma olyannyira kényes, mint a
gyermekmolesztálás, akkor meg végképp…
Thomas Vinterberg rendező/forgatókönyvíró azonban csupán eszközként használja filmjében a
gyerekmolesztálást, hogy egy sokkal mélyebbre hatóbb kérdést/kérdéskört vessen fel : vajon képesek vagyunk
– e felülemelkedni az előítéleteinken? Vajon tudunk – e hinni,
vagy örökké tamáskodó lényünk rabjai vagyunk csupán? Mennyire leljük örömünket,
mi, felnőttek a szarkavarásban? Mennyire vagyunk kicsinyesek és gyarlók
egyáltalán?
A nemrégiben elvált Lucas megbecsült
polgára a dán kisvárosnak, szereti a munkáját, s a munkahelye is szereti őt.
Bár foglalkozása kissé szokatlan – meglett, 40-es férfiemberként egy óvodában
dolgozik, mint „óvóbácsi” -, az élete épp most terelődik jó mederbe: régóta
hiányolt kamasz fia úgy dönt, hozzá költözik, s - még ha kissé esendő módon is,
de - Nadja nevű kolléganője személyében a szerelem is rátalál. Egy nap azonban
hirtelen beüt a ménkű, elindul a lavina, s Lucas élete pillanatok alatt
darabokra hullik: az egyik kislány – aki nem mellesleg Lucas legjobb barátjának
a lánya – szexuális zaklatással vádolja felvigyázóját…
Mads Mikkelsen (Zöld hentesek,
Ádám almái, Casino royale) nem érdemtelenül kapta meg 2012-ben alakításáért a
legjobb férfi főszereplő díját Cannes-ban. Eszköztelensége már-már zavarba
ejtő. Tekintete és arcának minden egyes rezdülése „beszél”...
Érdekes, hogy bár a film
bemutatójára már 2012-ben sor került, mégsem hagyott alább az érdeklődés a dán
dráma iránt, s egy éves, hosszú, kitartó diadalmenetében fesztiválok díjait
söpörte be (kiemelt alkotásként
mutatták be 2013-ban a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon, de szerepelt a BAFTA-n, és nemrég a 2014-es Golden
Globe-on is) és a 2014-es Oscaron is versenyben van a legjobb külföldi filmnek
járó elismerésért.
És hogy megérdemelt – e az őrületes hype? A válasz egy határozott ’igen’, még annak ellenére is, hogy
talán egy kis merészséget elvárhattunk volna még a forgatókönyvtől és akkor
bizton állíthatnánk: teljes a katarzis.
Ezzel együtt – és ezzel szemben -
azonban A vadászat, a csontunkig hatol, és biztos, hogy nem feledjük jó
darabig…
És hogy a gyerekek mindig
őszinték? Bullshit!
90%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése