Muzsikus berkekben úgy tartják,
hogy az a jó nóta (értsd: dallam), ami egy szál zongora, vagy akusztikus gitár
kíséret mellett is ’működik’.
A Gravitáció – a zenés
’okosságot’ tovább gondolva – egyértelműen a „hangszerelés” bravúrja. Vagyis:
egy IMAX-ben nyilvánvalóan óriási élmény, viszont az otthoni „mezei” videózás
során nem tud akkorát ütni - hiába az „úúúú állomás” és a drámai hangvétel.
Baleset történik a világűrben. A becsapódó meteorok és törmelékek veszélybe sodorják
a két – éppen az űrhajó paneljein munkálkodó – asztronautát: a még újonc Dr. Ryan
Stone-t (Sandra Bullock) és a tapasztalt vén róka Kowalski-t (George Clooney).
A Gravity elsöprő sikert aratott
a kritikusok körében, elsősorban a hihetetlen látvány, és Bullock erős színészi
alakítása miatt. Ezzel szemben a nézői fórumokon már bele lehet futni olyan
negatív jelzőkbe is a film kapcsán, mint pl. „unalmas”, „fárasztó”, vagy
„túlértékelt”.
És hogy kinek van igaza?
Nagyjából mindenkinek.
Mert: Bullock – lehet szeretni,
vagy gyűlölni – nagyon jó, az űrbéli szcénák valóban erősek, a film ellenben
tényleg tartalmaz üresjáratokat, amikor bizony el-elkalandozik a figyelem, és
hát jah: az a 10 Oscar-jelölés sok, de baszottul.
Cuarón csinált egy mozit, egy
elég jó mozit, amolyan nem túl érdekfeszítő, de mégis ügyes kamaradrámát mely a nagy
büdös semmi kellős közepén játszódik.
De emlékszel még Az ember
gyermekére vagy a Biutiful-ra? Azok hatottak, elgondolkodtattak. Emlékezetesek
voltak és a maguk különleges, bizarr módján őszinték és humánusak tudtak
maradni. Ezzel szemben a Gravitáció kissé modoros – a mester korábbi munkáival
összevetve legalábbis mindenképp.
…és egy nyári tábortüzes,
merengős estén, amikor a csillagos eget pásztázzuk és a Kis – és a Nagy
Göncöl után kutakodik a tekintetünk, biztos, hogy nem a Gravitációt fogjuk
eljátszani egy doboz gitáron Alfonso Cuaróntól, hanem mondjuk Az ember
gyermekét vagy a Biutifult – mert hiába az előbbi a sláger, az utóbbiak az
igazán kimagasló dalok…
80%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése