2014. február 10., hétfő

Captain Phillips - Phillips kapitány


Az Amerikai Filmakadémia minden évben kiemel bizonyos filmeket melyeket kitüntet a figyelmével és szeretetével, míg egyes alkotásokat méltatlanul mellőz.
Vajon miért nem találjuk a Prisoners-t, a Rush-t vagy példának okáért a The way way back c. műveket a 2014-es Oscar nomináltjai között egyetlen kategóriában sem? 


A Phillips kapitánnyal kapcsolatban ambivalens érzések kavarognak bennem, mert egyrészt adva van egy hibázni nem igazán tudó rendező, Paul Greengrass, aki mértani precizitással és pontossággal „szerkeszt”, és jelenleg talán az egyik legkiegyensúlyozottabb „portfólióval” rendelkező direktor a palettán, ugyanakkor mégis azt gondolom, hogy a Captain Phillips egy icipicit túlértékelt dráma a rengeteg jelölésével és megelőlegezett díjával egyetemben.
A film – valljuk be - döcögősen indul. Megismerjük a fizimiskára kissé Vágó Istvánra hajazó Tom Hanks-et, aki egy teherhajó kapitányaként Szomália partjai mentén hajózik a Maersk Alabama-val és annak kb. 20 fős legénységével. A hajót nem sokkal az Ománból való indulása után kalózok támadják meg, és megkezdődik a kilátástalan, és az idő előrehaladtával egyre feszültebb túszdráma, melynek kulcsszereplője az Alabama kapitánya, Richard Phillips, aki a támadókkal való huzavona során a szomáliai kalózok – egyébként szerencsétlen és szegény sorsú halászok – foglyául esik egy rozoga mentőcsónakban. 

A mozi tehát egy óra után kezd igazán érdekessé és feszültté válni, hogy aztán egy valóban megrendítő és drámai végben csúcsosodjon ki.

  

Tom Hanks visszatért, és bár mondhatnánk, hogy címszereplőként a hátán viszi a filmet, de az igazság az, hogy a tök ismeretlen, 28 éves, első filmszerepében tündöklő Barkhad Abdi simán lemossa a színről a kétszeres Oscar-díjas szupersztárt. Abdi – nyilván múltjából kifolyólag (Mogadishuban született, majd Jemenben nőtt fel hatalmas szegénységben és nyomorban) – maga a nagybetűs „dráma”, és egyértelműen az ő személye, érzékeny és színésznagyságokat megszégyenítő alakítása az, ami miatt naggyá és maradandóvá válik a Phillips kapitány. Hanks szomorú, elgyötört tekintetét már ismerjük a Számkivetettből vagy a Ryan közlegény megmentéséből, de a sorsába mélységesen beletörődött Abdi rezignált arckifejezése túlmutat a családjáért rimánkodó kapitány és közember – vagyis Hanks jól ismert - mimikáján és gesztusain: itt kérem vérbeli dráma van, ami kegyetlen, izzadtságszagú, kíméletlen, nagyon emberi és nyomorúságos.
Greengrass mozija tehát sokkal inkább Barkhad Abdi és vele együtt Szomália drámája, mint Richard Phillips kapitányé.
Dokumentarista, a direktorra és az operatőr Barry Ackroyd-ra jellemző snittekkel és kameramozgásokkal operáló, precíz, jól elmesélt, izgalmas dráma az igaz történeten alapuló Captain Phillips, mely, ha nem is a tavalyi év egyik legjobbja – mint ahogy azt az Akadémia számos Oscar-jelölése sugallja -, de nyilvánvalóan értékes és figyelemreméltó alkotás.

80%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése