2014. március 30., vasárnap

Blue Jasmine


Woody Allen szerint „a pénz jobb, mint a szegénység, már csak anyagi szempontból is”.
Jasmine szereti a gazdagságot, sőt mi több, a rabjává vált. Sorozatos sikkasztási és csalási ügyekbe keveredett üzletember férje azonban átverte, megcsalta - kihúzta a lába alól a talajt. Olybá tűnik, hogy a megtört asszonynak egész hátralévő életében nélkülöznie kell a megszokott jólétet,  az impozáns partikat, a drága karpereceket és a csillogást. Így hát Jasmine a New York-i pezsgő, modern lifestyle-t egy szerényebb, avíttabb San Francisco-ira cseréli, s úgy dönt sofa surf-öl picit a húgánál, míg rendbe hozza a dolgait. 


Bevallom, nem szerettem a Vicky Cristina Barcelona modorosságát, és Az éjfélkor Párizsban szenvelgős meséje sem nyerte el messzemenően a tetszésemet. Legutóbb Woody Match pointja gyakorolt rám komoly hatást, illetve a - szintén a lélek sötét bugyraiban vájkáló - Kasszandra álma. 
...a Blue Jasmine azonban birtokolja a mester korábbi kiváló filmjeinek összes pozitív tulajdonságát. Kicsit moralizál, picit – urbánus módon – kínlódik, és görbe tükröt tart, miközben azért marhára kemény és fájdalmas is.


Cate Blanchett nem véletlen nyert el minden létező díjat alakításáért az utóbbi pár hónapban. Mintha csak rá szabták volna ezt a szerepet. Kényszeredetten nevet, megőrül, hisztizik, a sznob dámát játssza, nagyzol, majd lealjasodik és szűköl. És mindezt úgy, hogy egy pillanatra sem válik ripacskodássá a játéka.
Meghatározó karaktere még a filmnek a Jasmine húgát alakító Sally Hawkins (Hajrá boldogság!; Submarine; Jane Eyre), aki sajnálatos módon fesztiválos nominációit – az idei év erős felhozatala miatt – nem tudta díjra váltani - pedig egyébként nagyszerűen teljesít. Továbbá a Chilit – Ginger pasiját – megformáló Bobby Cannavale (Az állomásfőnök; Győzzünk már!) is nagyon emlékezetes a frisco-i autószerelő ficsúr szerepében. 


Woody Allen szerint „bármely egyszerű probléma megoldhatatlanná fejleszthető, ha eleget töprengünk rajta”.
No, valahogy ez utóbbiról, illetve ’a választásaink kulcsfontosságáról’ szól a Blue Jasmine. Egzakt válaszokkal nem szolgál, „csupán” ráébreszt bizonyos dolgokra…
„Még egy vodka martini lesz – kösz szépen!”

80%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése