…végül is ez egy tök ártalmatlan
filmecske, nem is lehet rá igazán haragudni.
Jon Turteltaub rendezőnek a 90-es
években volt egy-két jól sikerült vígjátéka, mint például a Disney égisze alatt
készült Jég veled, vagy az Aludj csak, én álmodom, mely Sandra Bullock
pályafutásának egyik fontos állomása (a színésznő első Golden Globe nominációja,
első igazi főszerepe, első kritikai elismerése stb.).
Turteltaub aztán az ezredfordulót
követően valamelyest visszavett a tempóból, és jóval kevesebbet forgatott.
Ugyan voltak sikerei (mint pl. A nemzet aranya 2007-ben), de a 90-es évekbeli
nimbuszát ez idáig sem tudta visszaszerezni. …és ezen vélhetően a Last Vegas
sem fog változtatni.
Az önmagában még nem akkora baj,
ha egy vígjáték nem diktál őrületes tempót (én személy szerint pl. kifejezetten
kedvelem a lassúbb folyású mozikat), de az már igen nagy probléma, ha egy
komédiában – amely ráadásul indokolatlanul bő lére van eresztve – nincsenek
igazi poénok…
A filmből viszont nem csak a „móka
és kacagás” hiányzik.
Az még hagyján, hogy a történet tulajdonképpen
a Másnaposok inverze (csak esetünkben öreg vén rókák utaznak Vegasba Bradley
Cooperék helyett), de amit látunk, az kicsit sem szórakoztató. Na jó, talán egy
hangyányit…
Unalmas frázisok, kiszámítható
cselekmény, ezerszer elpufogtatott filmes közhelyek. És mindez 105 percben,
ráérősen.
Egy szó mint száz, a Last Vegas borzasztóan súlytalan. Ezzel együtt pedig sajnos kissé kínos is – mint az Lgt sokadik
búcsúkoncertje.
Ciki, erőlködős bénázás, tudod,
olyan „izé”…
…és minden bizonnyal mindenki
Michael Douglas porcelán fogaira, vasalt arcbőrére, és beültetett
hajhagymáira fog emlékezni, nem pedig Kevin Kline vagy Morgan Freeman egészen
okés alakítására…
Csóri De Niro… ő meg olyan,
mintha fingja nem lenne róla, hogy épp hol van: „Ez most a Csak egy kis
pánik, vagy az Apádra ütök? …őőőő… Mi a faszom???” Nyilván elfelejtette bevenni
az esti Cavintont…
Szegény faszikáim, jól megvénültek, na!
45%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése