Zavarba ejtő mozi a Chained.
Egyrészt olyan jellegű szikárság,
közöny árad a dramaturgiából és a képekből, amely kevés thriller sajátja,
másrészt pedig olyan esetlenségek tarkítják a történetet, melyekről még így pár
órával a film megtekintése után sem tudom eldönteni egyértelműen, hogy
szántszándékkal, vagy ’véletlen’ maradtak benne a szkriptben. …annyira ostoba
baklövésekről van szó…
A történet gyakorlatilag majd’
mindvégig zárt térben – vagyis egy puszta közepén éktelenkedő házban –
játszódik. Itt tartja fogva Bob, a pszichopata sorozatgyilkos (Vincent
D’Onofrio hatalmasat játszik!) immáron közel 10 éve az egész egyszerűen csak
Rabbitnek becézett srácot. A fiatal fiú kénytelen végig nézni Bob
gyilkosságait, erőszaktevéseit, s kénytelen elviselni a láncra vert (chained)
életet.
Jennifer Lynch rendezőnő (a papa
a nagy David Lynch!!!) kétségtelenül ügyes „hatáskeltő”: kínosan bizarr,
kényelmetlen hangulatot teremt.
Ugyanakkor kihagy olyan óriási
ziccereket (mint pl. a Stockholm-szindróma ábrázolásának lehetősége, vagy a
lélektan jóval részletesebb bemutatása), amelyek sokkal magasabb szintre emelhetnék
a filmet. A könnyebb utat választva közérthetőbb – jól bevált– thriller
elemeket alkalmaz, és kiszámíthatóbb, sekélyesebb mederbe tereli történetét.
Megoldásként pedig egy olyan – kissé
„olcsó” – magyarázattal szolgál, amely kifejezetten gyenge lábakon áll: határozatlan és suta. A direktorasszony mentségére legyen szólva, a legutolsó
képsorok nagyszerűek, az aputól eltanult – vagy a génekkel örökölt – stíl
és művészi esztétika mesteri megnyilatkozásai.
Érdekesség, hogy a film
eredetileg az igen találó és beszédes ’Rabbit’ néven futott volna - mind
D’Onofrio, mind pedig a rendezőnő ehhez a címhez ragaszkodtak -, de a stúdió
megvétózta az ötletet, s végül maradt az egyértelműbb Chained ’title’.
Azt hiszem, ez a kis háttérinfó
jól jellemzi az alkotást; remekül érzékelteti, hogy mivé vált, s mivé válhatott
volna Jennifer Lynch immáron negyedik rendezése.
60%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése