A náci Németországról lehet
aranyos filmet készíteni? Igen! Brian Percivalnak legalábbis sikerült, még ha
nem is lett tökéletes, kerek egész és kiforrott a végeredmény. Pedig Markus
Zusak, ausztrál író 2006-os, nagy hatású bestsellere szolgáltatta az alapot. Sokáig
ment is a sztoriért a versengés a stúdiók között, végül aztán 7 évet kellett
várni, míg vászonra kerülhetett az adaptáció.
So: kislány kontra nácizmus.
A világra jószerivel még csak
rácsodálkozó Liesel-t édesanyja a háború kezdetén
nevelőszülőkhöz kényszerül adni (a szemfülesek „lefülelhetik” a 90-es évek
egyik német ikonjának, Heike Makatschnak a cameóját a film legelején).
… de ne számíts Móricz-féle
Árvácska-történetre, mert Liesel új „Papa”-ja és „Mama”-ja egészen jófej, s
igyekeznek felkarolni és nagyon de nagyon szeretni a riadt kislányt. Miközben
„odakint” tombol a háború, s Hitler rémuralma épp aranykorát éli, az ifjú
Liesel felfedezi a betűk és a könyvek világát, új barátokra tesz szert és
próbálja túlvészelni a történelem egyik legembertelenebb időszakát.
(Láttunk már „ilyet”: A csíkos
pizsamás fiú pl. ugyanígy, gyermeki perspektívából mutatta be a II. Világháború
borzalmait.)
Hálás mozis téma ez, kétségkívül könnyfakasztó és „kedves”. Ami viszont előny,
az olykor hátrány is lehet, hiszen – és ezt a tényezőt A könyvtolvajnak sem
sikerült igazán stílusosan kezelni – egy ilyen jellegű történettel csínján kell
bánni: könnyen giccsbe fordulhat a végeredmény. No azért nem fel - le masírozó
kerti törpékre kell gondolni, de tény, hogy a film helyenként igen „túlrajzolt”, s előszeretettel él minden olyan adandó
lehetőséggel, amikor direktbe – szinte már-már parancsszóra - ríkathat.
Hibái ellenére azonban A könyvtolvaj
egyáltalán nem rossz film, hiszen szórakoztat, méghozzá egészen színvonalasan
és mindemellett emlékezetes, szimpatikus karaktereket vonultat fel.
Geoffrey Rushról és Emily
Watsonról (tök jó a zsémbes, de valójában vajszívű pótanyuka szerepében) eddig is
tudtuk, hogy kiváló művészek, és most is hozzák a tőlük megszokott magas
nívót. Mindennek a tetejébe pedig az alkotás megajándékoz
minket egy új, nagyszerű tehetséggel is, a főhőst játszó Sophie Nélisse-vel. A
14 éves ifjú színészpalántát már láthattuk a Lazhar tanár úr című (2012-ben a
legjobb idegennyelvű film Oscarjára jelölt) filmdrámában, de a kiscsajnak ez az
első valódi, komoly főszerepe és hát egészen remekül helyt áll - biztos, hogy
hallunk még felőle…
All in all: A könyvtolvaj végül is élményszámba megy. Nem sikerül igazán mélyenszántóvá válnia, de ezen ’hiányosságát’
jóindulatúan elnézzük neki. Mert egy olyan film, amelyet a halál narrál, nem
lehet más, csakis figyelemreméltó!
75%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése