2014. szeptember 9., kedd

Megdönteni Hajnal Tímeát

A mérleg egyik nyelve:
-          hosszú idő után végre van egy valóban vicces, gördülékeny párbeszédekkel operáló, nem túl izzadtságszagú vígjátékunk, amelyben Jordán Adél nem egy picsogó kurvát alakít
-          hál’ Istennek nem Csányi Sándor a főszereplő, hanem a nálánál jóval tehetségesebb és a kamera előtt természetesebben mozgó Simon Kornél
-          Osvárt Andreát végül is – nagy duzzogva, de - mi is megdugnánk, tehát a film kulcsfigurája ’legitim’
-          Csurgó Csaba forgatókönyvíró, ha már Hollywood-ot majmolja, legalább tartja a lépést: a Megdönteni Hajnal Tímeát nem a bő 10 évvel ezelőtti amerikai romkomokat koppintja, helyette az Apatow-istálló kendőzetlenségére blazírozik, mely által sokkal nézhetőbb és élvezhetőbb az összhatás, mint azt az utóbbi időben megszokhattuk a magyar közönségfilmtől (lásd <ne lásd!!!> : Coming out).
-          a megoldás: Szabó Simon, aki nem tesz mást, mint újrahasznosítja és valamelyest felturbózza a 13 évvel ezelőtti Moszkva tér Rojálját, s ezzel mellékszereplőként tulajdonképpen a film főszereplőjévé avanzsál, a néző nagy örömére
-          „ülnek” a poénok, jók a dumák (a trágárságnak van funkciója és létjogosultsága) tény, ami tény: ezen tényleg röhögünk!
-          a mellékszereplők teszik a dolgukat, Lengyel Tamás, Jordán Adél és Szandtner Anna kiválóak!


A fekete leves:
-          A film szerint Magyarországon még mindig minden 30-as Gucci öltönyben grasszál és a kezében Iphone-t szorongat, Budapest még mindig egyet jelent „a Váci utcával”, és továbbra is az Orfeumba jár a pesti polgár, ha jól akarja érezni magát… Nesze neked nagy magyar valóság!
-          A Megdönteni Hajnal Tímeát akkor működik igazán, amikor Szabó Simon, vagyis Bögöcs komédiázik önfeledten: Pablo Coelho, Veronika meg akar nyalni, A bolygó neve anál, „Még én másoltam neked annak idején a Rambo 3-at VHS-re” – ezek a poénok tényleg nagyon „adják”… Bögöcs mellett egész egyszerűen a többi szereplő eltörpül, nem tud labdába rúgni, túl nagy a kontraszt…
-          A bonyodalomnak nincs igazi súlya: Dani motivációiról, valós érzéseiről vajmi keveset tudunk meg, be kell érnünk azzal a magyarázattal, hogy ő kurvára vágyik már gimi óta a Tímeára, leendő arája pedig egy tipizált akarnok karakter, akitől szabadulni szeretne, csak nem elég bátor ahhoz, hogy megtegye az első lépést a szabadság felé vezető úton... Ez így elég sovány… Nincsenek igazi érzelmek, nincs izzás Tímea és Dani között. A „romkom”-ból a „kom” végül is adott, a „rom” azonban igen csak hiányzik!


Az eddig többnyire reklámfilmeket jegyző Herczeg Attila első, egész estés mozifilmjét lehet dicsérni és szeretni, de csak módjával. Örvendetes, hogy a rendező igyekszik kerülni a kliséket, és igyekszik távol tartani magát attól a modoros attitűdtől, ami – tisztelet a kivételnek - pályatársai sajátja.


Még több egyediséget, még több ötletességet várnánk Attila, és akkor tényleg elégedetten csettinthetnénk! Így sem rossz azért ez, sőt: 'a magyar vígjáték' mondhatni új erőre kapott! 

65%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése