A mérleg egyik nyelve:
-
hosszú idő után végre van egy valóban vicces,
gördülékeny párbeszédekkel operáló, nem túl izzadtságszagú vígjátékunk,
amelyben Jordán Adél nem egy picsogó kurvát alakít
-
hál’ Istennek nem Csányi Sándor a főszereplő,
hanem a nálánál jóval tehetségesebb és a kamera előtt természetesebben mozgó Simon Kornél
-
Osvárt Andreát végül is – nagy duzzogva, de - mi
is megdugnánk, tehát a film kulcsfigurája ’legitim’
-
Csurgó Csaba forgatókönyvíró, ha már
Hollywood-ot majmolja, legalább tartja a lépést: a Megdönteni Hajnal Tímeát nem
a bő 10 évvel ezelőtti amerikai romkomokat koppintja, helyette az Apatow-istálló
kendőzetlenségére blazírozik, mely által sokkal nézhetőbb és élvezhetőbb az
összhatás, mint azt az utóbbi időben megszokhattuk a magyar közönségfilmtől
(lásd <ne lásd!!!> : Coming
out).
-
a megoldás: Szabó Simon, aki nem tesz mást, mint
újrahasznosítja és valamelyest felturbózza a 13 évvel ezelőtti Moszkva tér
Rojálját, s ezzel mellékszereplőként tulajdonképpen a film főszereplőjévé
avanzsál, a néző nagy örömére
-
„ülnek” a poénok, jók a dumák (a trágárságnak
van funkciója és létjogosultsága) tény, ami tény: ezen tényleg röhögünk!
-
a mellékszereplők teszik a dolgukat, Lengyel
Tamás, Jordán Adél és Szandtner Anna kiválóak!
A fekete leves:
-
A film szerint Magyarországon még mindig minden
30-as Gucci öltönyben grasszál és a kezében Iphone-t szorongat, Budapest még mindig egyet jelent „a Váci
utcával”, és továbbra is az Orfeumba jár a pesti polgár, ha jól akarja érezni
magát… Nesze neked nagy magyar valóság!
-
A Megdönteni Hajnal Tímeát akkor működik igazán,
amikor Szabó Simon, vagyis Bögöcs komédiázik önfeledten: Pablo Coelho, Veronika meg akar nyalni, A bolygó neve anál, „Még én
másoltam neked annak idején a Rambo 3-at VHS-re” – ezek a poénok tényleg
nagyon „adják”… Bögöcs mellett egész egyszerűen a többi szereplő eltörpül, nem
tud labdába rúgni, túl nagy a kontraszt…
-
A bonyodalomnak nincs igazi súlya: Dani
motivációiról, valós érzéseiről vajmi keveset tudunk meg, be kell érnünk azzal
a magyarázattal, hogy ő kurvára vágyik már gimi óta a Tímeára, leendő arája
pedig egy tipizált akarnok karakter, akitől szabadulni szeretne, csak nem elég
bátor ahhoz, hogy megtegye az első lépést a szabadság felé vezető úton... Ez
így elég sovány… Nincsenek igazi érzelmek, nincs izzás Tímea és Dani között. A „romkom”-ból
a „kom” végül is adott, a „rom” azonban igen csak hiányzik!
Az eddig többnyire reklámfilmeket
jegyző Herczeg Attila első, egész estés mozifilmjét lehet dicsérni és szeretni,
de csak módjával. Örvendetes, hogy a rendező igyekszik kerülni a kliséket, és
igyekszik távol tartani magát attól a modoros attitűdtől, ami – tisztelet a
kivételnek - pályatársai sajátja.
Még több egyediséget, még több
ötletességet várnánk Attila, és akkor tényleg elégedetten csettinthetnénk! Így
sem rossz azért ez, sőt: 'a magyar vígjáték' mondhatni új erőre kapott!
65%
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése