2014. szeptember 17., szerda

The spectacular now - Az élet habzsolva jó


Nem ismerem James Ponsoldt rendező életútját, de bizonyára történhetett ott a múltban valami (esetleg egy erőszakos, iszákos Apuka…), mivel a direktort kiemelten foglalkoztatja az alkoholizmus, és azon belül is: az alkoholizmus társadalomra és szociális életünkre gyakorolt hatása.
Ezt Ponsoldt már korábban feszegette 2011-es vígdrámájában, az Aaron Paul főszereplésével bemutatott Szárazonban – ami egy egészen helyre kis indie mozi volt -, de hogy valaki coming-of-age filmet fonjon egy ilyen tematika köré… Nos, hasonló esettel még nem találkoztunk. 


Az élet habzsolva jó (már megint egy rettentően rossz magyar cím…) főhőse Sutter, aki tojik a 18 évesekkel szemben támasztott elvárásokra: iszik, bulizik, „elvan”… Nem egy nagypofájú rebellis lázadó ő, csak szimplán élvezi az életet („the spectacular now” – na ez már az alap sztori ismeretében egy kifejezetten találó cím!) és eközben jó úton halad afelé, hogy rég nem látott alkoholista apja nyomdokaiba lépjen.
Egy átmulatott éjszaka után aztán a bohém srác Aimee kertjében ébred, a lány betoppanása a fiú életébe pedig új mederbe tereli Sutter alkoholmámoros mindennapjait. 


Miles Teller (de várom már a Whiplash-t!!!) iszonyúan jó! A srác olyan érett alakítást nyújt 27 éves kora ellenére, hogy az valami szenzációs! A másik kulcsfigura pedig a csodás Shailene Woodley (Csillagainkban a hiba ; Utódok), akiért mi is gondolkodás nélkül Philly-ig utaznánk, naná! (Bocs az otromba spoilerért, ’shame on me’!)…
Azért emeltem ki elsősorban a két főszereplőt, mert itt aztán jócskán ők viszik el a balhét! A The spectacular now egyértelműen kettejük kifinomult, őszinte játékának köszönhetően válik emlékezetes, kellemes filmélménnyé. 



Ponsoldt előző szerzői alkotása, a Szárazon is némileg didaktikus volt -  a rendezőnek ezt a modort mindmáig nem sikerült levetkőznie. De: a fazon annyira jó tempóban és emberi módon ’mesél’, mindenféle manír nélkül, hogy képtelenség ellenállni a történetének.
…az pedig, hogy a kezdeti nehézségek ellenére (az első találkozásuk állítólag nem sikerült épp jól...) Woodley és Teller szoros barátságot kötöttek a forgatás során simán átjön a vásznon. S bár a Csillagainkban a hiba alapvetően katartikusabb, jobb film, meg merem kockáztatni, hogy Woodley meggyőzőbb párost alkot Miles Tellerrel, mint Ansel Elgorttal. 


…és milyen klassz, hogy végül nem Saoirse Ronan kapta Aimee szerepét…
A The spectacular now-t a hazai mozik ugyan nem mutatták be tavaly, de az HBO tett róla, hogy mi magyarok is részesüljünk az élményben! ...mely nem egy életre szól, de nagyon meghitt. Köszi! 

80%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése