2014. szeptember 30., kedd

Sound of my voice


A két fiatal alkotó, Zal Batmanglij és Brit Marling mindig érdekes témához nyúl. Így volt ez a The recordist, a Felettünk a föld, és a nem is olyan rég bemutatott A Kelet esetében is. S ami szintén nagy szó: Batmanglij és Marling eddig mindig képes volt hozni egy viszonylag kiegyensúlyozott színvonalat – mind a rendezés, mind pedig a forgatókönyvírás esetében.
A titok a kérdésfeltevésben rejlik! A két tehetséges indie filmes izgalmas, agyas és nem hétköznapi történeteken keresztül fejtegeti az emberi természet reakcióit és reflexióit önnön környezetére.


A Sound of my voice központi témája primer szinten „a hit”.
Peter és Lorna egy „földalatti” szektába próbálnak beépülni, hogy leleplező dokumentumfilmet forgassanak annak működéséről (itt van némi párhuzam a 2 évvel később bemutatott A Kelet c.  alkotással). A csoport a különös Maggie (Brit Marling) köré szerveződik, aki váltig állítja: 2054-ből érkezett, s tapasztalatait és tudását szeretné átadni az általa kiválasztott szűk kör számára. 


Ha ízekre szednénk a forgatókönyvet, akkor biztosan beleütköznénk egy-két ellentmondásba. Ráadásul bizonyos történetszálak rendesen „állva maradnak” - az alig 80 perces játékidő nem engedi, hogy a történet megfelelő módon kibontakozhasson.
De: épp ez az elnagyoltság az, ami miatt mégis elismerően csettinthetünk. A Sound of my voice ugyanis faltól falig lebilincselő mozi. Kisköltségvetésű alkotás lévén a történet erejével igyekszik hatást gyakorolni, s ez messzemenően sikerül is neki. A különleges sztorinak köszönhetően pedig nincsenek üresjáratok, mindvégig érdekfeszítő a film.
Peter folytonos őrlődése igen szemléletesen és érzékletesen kerül bemutatásra, jók a különböző flash-backek a szereplők múltjáról, az ’apple-scene’ pedig hihetetlenül erős; nem beszélve Marling titokzatos figurájáról és annak különös/misztikus jelenlétéről. 


Sajnos 2011-ben nem kapott kellő figyelmet a Sound of my voice, mivel a hasonló tematikájú Martha Marcy May Marlene ügyesebb marketinggel operált.
Batmanglij és Marling filmjére azonban érdemes rászánni a szűk másfél órát!
Nem mindennapi mozi ez - kifejezetten ötletes cselekményszövéssel és egy jó féle, okos befejezéssel.
Több ilyet még, ha lehet!

80%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése